Mennyi fiatal költözik jelenleg külföldre? És ez az arány nőni fog? Leginkább melyik réteg hagyja el az országot? Az értelmiségiek, vagy mondjuk a szakmunkások is?

15, ápoljon téged HO-ból a nővér, szolgáljon ki HO-ból a pénztáros, meg vigye el a szemeted a HO kukás.

Ja, nyilván nem veszed ezeket számításba, a magadfajtának az ilyen "alja" munkát végző nem ember. Tapasztaltam sajnos...

Igen.

S hajnali fél négykor a gyakorikérdéseket nézed.

Hihető.

szintén home officeban dolgozok mert egy végtelenül profi IT programozó és szakember vagyok nekem nem kell -15 fokban bepossadva utazni a munkahelyre tömött villamoson vagy araszolva a fos autómmal

ha akarok a tengerpartról vagy az ágyam kényelméből dolgozok és azt is akkor amikor épp kedvem támad senki nem kéri számon hogy miért aludtam át a hétfő délelőttöt vagy miért nem csináltam semmit mondjuk egy pénteki napon anélkül hogy szabin lennék a lényeg hogy határidőre meg legyek

az egész életem egy party és cserébe nettó 3,2 millió forintnak megfelelő összeget keresek mert svájci multinak dolgozok 100% remote munkavégzéssel magyarországról senior devops engineer pozícióban az év végéhez közeledve egész decemberben jó ha ténylegesen 15 órát dolgoztam ezalatt a 8 nap alatt

na de jó is hogy említetted holnap péntek és esni fog az eső úgyhogy inkább készítsétek elő az esernyőt nehogy elázzatok a munkába menet a gyárba vagy a pékségbe én pedig megyek még a jacuzzimba átszellemülni a holnapi munkámra mert délelőtt 11-től terveztem dolgozni délután 1-ig amit természetesen teljes értékű napként fizet ki a cégem

Egyébként én sosem értettem azt, akinek ez életcél. Mármint ne érts félre, joggal vagy büszke magadra, de én akkor éltem át életem legsötétebb, legdepresszívebb időszakát, mikor a szakmámban dolgoztam, ami egy irodai, szellemi munkakör. Úgy voltam vele, hogy inkább megölném magam, mint hogy így töltsek el még 40 évet nyugdíjig. Egyszerűen arra jutottam, hogy ez a munkakör nem nekem való, azt szeretem, ha talpon vagyok, ha egész nap zajlik az élet, ha emberekkel tudok foglalkozni, ezért elmentem egy olyan munkakörbe, amit egy OKJ-nak megfelelő képzéssel el lehet látni (nekem nem volt róla papírom, így is felvettek és inkább betanítottak), most visszamentem egyetemre, hogy tudjak majd előrébb lépni az új karrieremben, ha lesz szakirányú diplomám, mellette meg továbbra is dolgozom, mert szeretem ezt csinálni. Az egyetlen dolog, ami felbac, az az, mikor találkozok azzal a karenmentalitással, hogy valaki a szerencsés körülményei miatt azt hiszi magáról, hogy valami übermensch, és aktívan szarozza azokat, akiknek a szolgáltatásaira amúgy rászorul, mert meg lenne lőve, ha nem termelnék meg a kajáját, nem szállítanák ki neki, nem vinnék el a szemetét, vagy vészhelyzet esetén nem rohanna érte egy esetkocsi, és nem cserélnék ki a kötést a sebein.

Arról nem tehet egy ember, hogy gyerekként milyen nevelést kap, milyen oktatáshoz fér hozzá, vagy milyen intelligenciával bír. Bizonyos szintig fejleszthető, de egy ostoba 80-as IQ-val rendelkező emberből sosem lesz atomfizikus, hiába igyekszik. Ugyanígy, ha valakinek el van cseszve a fizikai vagy a mentális egészsége, vagy simán a leszakadó országrészbe született, dolgozhat ő magán bármennyit, max. javítani tud a körülményein, sosem fog ott tartani az életben, mint az, aki normális oktatást kapott, átlagos, vagy azon felüli intelligenciával rendelkezik, nem kell két állásban dolgoznia egyetem mellett, stb.

Nem tudom, én amikor ma elmentem a szokásos napi sétámra, akkor valamiért tiszteletet éreztem aziránt az FKF-es kukásember iránt, aki a szemerkélő esőben szedte fel a földről, amit a sok tahó szétdobált, és nem megvetést. Nem beszélgettem vele, lehet, hogy csak erre a munkára felel meg, lehet, hogy egészen más az élethelyzete, de akárhogy is, az ő munkája szükséges ahhoz, hogy ne fulladjunk bele a saját mocskunkba (meg amúgy is a kukások a legnagyobb királyok, kislányként mindig az akartam lenni, hogy utazhassak állva egy mozgó jármű hátulján :D ). Ahogy annak a nővérnek is baromi hálás vagyok, aki pár hete kitisztította a sebem, mikor részegen főzőcskézve sikerült beleállítani a kést az egyik ujjamba, és annak a taxisnak is, aki bevitt a balesetire, holott elmondtam a diszpécsernek, hogy ömlik a vér a kezemből és nem akar elállni, vállalta a kockázatot, hogy olyan lesz az autója. Vagy a futár iránt, aki kihozta tegnap a rendelt kajám, és az éttermi dolgozók iránt, akik megfőzték.

Akkor is megállna az általunk ismert és megszokott civilizáció, ha az aljamunkák szűnnének meg, akkor is, ha átlagember nem lenne, és akkor is, ha a legkeresettebb szakmákban nem dolgozna senki. Nem lehetne, hogy kölcsönösen megbecsüljük egymást? Mostani munkatársaim közül is látom némelyiknél ezt a hozzáállást amúgy, tök átlag munkánk van, de már lenézi a sparban a pénztárost, mert jobban érzi magát, ha azt mondja, hogy "na, ő csak ennyire vitte"... Baszdki, és?! És akkor kevesebbet ér, mint te? Az ő élete ugyanúgy egy élet, és értékes munkát végez. Olyannyira értékeset, hogy pl. covid alatt nekik végig nyitva kellett lenniük és be kellett járniuk dolgozni, mert nélkülözhetetlenek.