Aki korábban egy kertes házban lakott,de valamilyen okból kifolyólag most egy lakásba (panel) kényszerült,hogyan éli meg?

Nekem az emberek számítanak akikkel élek, és nem a hely.

Kertesben is lehet pokolban élni valakik miatt, es nem kertes is lehet menyorszag másvalakik miatt.

Én kertesben nőttem fel, és panelba költöztem.

Covid alatt hiányzott a kert, hogy tudjak mozogni kinn éjszaka. Jelenleg hiányzik a kert, mert ott tudnék zöldségeket termeszteni, és nem kellene a boltban venni drágán.

De ezen kívül tök jó, hogy nem kell kihúzni a kukát hétfőnként, nem szopok egy hétig, ha elfelejtem, csak ledobom a szemetet, ha összegyűlik. Nincs olyan, hogy valaki kifürdi a melegvizet, mert korlátlanul jön. Nem kell a begyújtással szerencsétlenkedni, érkezik valahonnan a meleg. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, ha egyedül vagyok otthon, mert ki jönne fel a tizedikre lopni? Mondjuk cserébe többet tudok a szomszédok életéről, mint szeretnék, mert rohadt vékonyak a falak. De megvan a maga bája. És megáll a busz a ház előtt :)

Nem értem az első miért van zsigerből lepontozva.

Most ez zajos panelban élek, megőrülök.

Ellenben korábban egészen csendes, nyugis panelban laktam albérletben.

Ha hazamegyek vidékre:

- Tuti valaki egész nap flexel, fűkaszál, láncfűrészel. Vagy mind együtt.

- Egész este ugatnak a kutyák mint az őrültek. A miénk is.

- Tuti valaki házibulit tart, mert csak alapon és az egész környék zeng.

Plusz ha haza megyek, ott van öcsém, anyám. Anyám simán felébred hajnal 4-5-kor és neki áll csörömpölni, pakolni, a macskákkal óbégatni. Sosem tudom kipihenni magam.

Tanyán nőttem fel, most társasházban lakok. Ez is jó, mert kényelmes. Nem sáros az út, közel van minden, ami kell.Kevesebb a ház körüli tennivaló. De hiányzik a kert, a szabadság, hogy akár meztelen is rohangálhatok a ketemben, nem lát senki, kutyát sem érdekli. Az ízetlen, agyon permetezett zöldséget, gyümölcsöt meg vehetem jó drágán. Egy kertesházban "van élet", valahogy "lelke van".

Ez megcsak egy kis lyuk. De hát örülni kell ennek is hogy van.

Mindkettőnek van jó és rosszabb oldala is.

Egy évig éltem panelban, utána téglalakásban. A panel a nívósabb fajta volt, Kaposvár sétálóutcáján béreltem és egy üzlet volt alatta, így az alsó szomszéd kapásból kiesett. A mostani otthonom zöld környezetben van Óbudán.

Gyerekként/kamaszként éltem házban. Hát nekem felüdülés volt, hogy csak a lakáson belüli dolgokért felelek, minden mást intéz a közös képviselő. Nem kell fát metszeni, füvet nyírni, a tetővel bajlódni vagy épp a pincével. Nem jön be mindenféle lény, nem kerül be a sár a lakásba véletlenül sem, nem üvölteti senki a fűrészt, fűnyírót rendszeresen. Hallok néha zenét, tv-t, gyereksírást, kutyát, de nem zavaró számomra. És minden közel van, nem kell autót tartanom.

Gyerekként a kerti munkából ki kellett vennem a részem, amit alapvetően meggyűlöltem emiatt. Ráadásul egész nyáron-ősszel a szezonális fáink gyümölcseit ettük, meggyes pite volt meggylevessel és meggyszószos hússal. Természetesen azt is nekem kellett leszednem. Meg az almát a szutyok vizes időben ősszel. Meg a diót. Minden ilyen gyümölcs kifordul a számból azóta, hogy egy hónapon át más sem volt. Gyűlöltem, mikor dugványozni kellett, nem bírtam elnézni, ahogy anyám csinálja egyedül, de utáltam csinálni. Rühellem a szüretet, undorít a tudat, hogy van az otthonomnak egy kezelhetetlen retkes része a kertvégi lomok, az állatoknak szánt ól vagy a pince formájában. Nem akarok ilyesmivel foglalkozni. És felnőttként ittvan az anyagi vonzata is.

Most ha menni akarok valahova, viszem a kiskutyám és bezárom az ajtóm és kész. Egy vidéki házat huzamosabb ideig nem tudnék otthagyni. És gyakorlatilag azért dolgoznék, azért keresnék pénzt, hogy mégtöbbet dolgozzak.

Rosszul vagyok a földben kotorászás miatt kiszáradt kéztől, a fűdarabos szutyokról, ami fűnyírás után rajtam maradt, attól, hogy anyám egész nap takarított, mégsem volt soha teljes higiénia.

Soha többé nem akarok így élni. Csak akkor, ha lesz egy kertészem meg egy házvezetőnőm, mert én ezt biztos nem fogom csinálni.

3 éve kényszerültem lakásba Konkrétan minden eltöltött percben öngyilkos akarok lenni. A szomszéd fingását is hallani lehet. 5-kor kezdődik az élet és nem lehet meglenni a lakásban ipari zajok nélkül délutánig. Hajnali 2-kor pontosan tudom, hogy az ágy melyik oldalán forgolódik a felső szomszéd. Semmihez nincs hely. Nincs kert, ahova lehet menni relaxálni. 50 fok van a lakásban.

Sose lesz saját házam az örök minimálbér rabszolgaságtól... Lehet öngyilkosságot fogok nemsoká elkövetni mert ezt én nem bírom, a lakás börtön!!!

Imádom, mert nem kell hajnalban locsolni, gazolni a fx tudja mekkora kertet.

Nem abból állnak a nyarak, hogy ez érik, az érik, ezt kell eltenni befőttnek, lekvárnak, lecsónak etc, meg füvet nyírni kéthetente, hanem végre van életem hétvégén is.