Szerintetek ez a lakótársammal szemben kitolás lenne?

Az én lakótársam pl. teljesen szimpatikus, szeretném is majd elhívni valahová, hogy ismerkedjünk, DE.

Mi is szeptemberben költöztünk össze, mindketten dolgozunk, ő a sima 8-4-ig munkaidőben, én meg vendéglátós vagyok, általában du. 4-től orrvérzésig dolgozom, és a szabadnapom hétközben van. Egy kezemen meg tudom számolni, mennyit beszélgettünk eddig. Én délelőtt felkelek, egyedül vagyok otthon, sportolok, főzök, takarítok, stb., elkészülök, nem találkozunk, elmegyek dolgozni, ő öt körül hazaér, éli az életét, videojátékozik, filmeket néz, olvas, lefekszik 11-kor, én meg hazaérek hajnal négykor, tusolok és alszok. A szabadnapjainkon inkább a barátainkkal találkozunk mind a ketten, szabadság alatt én utazok, ő meg hazamegy a szüleihez. Az első normálisabb beszélgetésünk múlt hét szerdán volt, mikor már hónapok óta együtt laktunk.

Huuu de örülnék én ennek :D nyáron költöztem be, akkor a lakótársam alig volt otthon, kb. minden második hétvégén hazament vidékre a szüleihez. Aztán ősszel, pont, amikor nekem kapcsolatom lett, mindez elmúlt és itt tölti minden hétvégéjét és a legtöbb délutánját, pedig jó lenne gyakrabban kettesben lenni a párommal (hamarosan összeköltözünk, de ez még idő).

Engem kifejezetten zavarna, ha a lakótársam, akit nem is ismerek, csak együtt lakunk, mert így olcsóbb, időt akarna tölteni velem. Mármint oké, valamennyit igen, kell, de hogy este dumcsizni akarjon, meg közös programokra járni... Hát nem. Pedig én is szociális vagyok, de vannak barátaim és párom, családom, velük programozok, nem egy idegennel. Úgyhogy nem az lenne kitolás, hogy elköltözöl, hanem az, ha az új lakótársaddal akarnál barizni, ha ő nem vevő rá

19, Véletlen pontoztalak, le ne haragudj!! Teljesen osztom a véleményed.

17, Te sem érted, és nem is kell értenünk, nem vagyunk egyformák. Örülök hogy már végre nem lakok lakótársakkal, remélem neked is komfortos bárhogyan is laksz. :)

18, Nem írtam, hogy rád gondoltam, csak annyit h "pl.", de ha már így felhoztad ez a személyes életemből vett példa volt... kb. 10-ből 8 lány ilyen volt, nyugi nem az elején... Akkor még kis csendesek, de ha megszokja valaki hogy jófej a lakótársa (próbálja a minimális kommunikációt fenntartani), utána már egy-egy ilyen is becsúszik, ami full-ra idegesítő. A lakótárs nálam mindig lakótárs marad. :/ És ez nálam így van rendjén.

És igen, sokaknak a köszönés is megterhelő, mert lehet reggel száz dolgon jár az esze valakinek és nincs kedve "csevegni" meg kávézgatni, örül ha összeszedetten, koncentráltan elindítja a napját... Nincs is ezzel baj, nem vagyunk egyformák.

Én pl. nem kávézom, szokjak rá a lakótárs kedvéért? Vagy üljek oda egy bögre (citromos) vízzel? Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ne várd el egy idegen "jött-menttől" azt, hogy úgy viselkdjen, mint a családtagod. Arról meg ne is beszéljünk, ha a "lakótársak" hamarabb kell elindulnia, a másik aki vele szeretné indítani a napját lepattintásnak veszi. Nagyon nyomasztó. (Nem rád gondoltam, de számtalan esetben előfordul ez is! a másik rovására.) Ez tényleg csak akkor működik, ha a másik is hasonló beállottságú, hasonló az érdeklődési kör, mindketten igénylitek egymás társoságát. Jajj ezt elfelejtettem megírni, hogy ha te így nem érzed magad komfortosan, akkor mindenképp költözz el, ne várd, hogy a lány változzon, mert csak egymás idejét húzzatok. Én a gyorsan túlesni rajta verziót választanám. Mármint közölném a lánnyal a száraz tényeket higgadtan, nem számonkérően... majd adnék időt és mennék... Vagy nem tudom kinek van nagyobb "joga" maradni.