Szerintetek ez a lakótársammal szemben kitolás lenne?

Szóljál időben, hogy legyen lehetősége mást keresni.

Nem kötelező ott maradnod, ha valamiért nem jó neked.

Bár fura, mert mások örülnének, hogy az övéké az egész lakás és nyugiban vannak, nem zavarja őket senki, nem hangoskodik, nincsenek hülye szokásai, nem koszol, stb. Én inkább örülnék, hogy nincs sokat ott :D

Konkrétan senki nem azért keres lakast, mert tarsat akar, hanem mert muszáj.

Amint leesik nekik, hogy te így akarsz tarsasagi életet élni, mert nincsenek barátaid, igyanúgy le fognak lépni, mint ahogyan te most szeretnél.

+1, teljesen mindegy amúgy milyen okból költöznél, minden jogod megvan hozzá, de szólnod kell időben.

Csak azért, mert így emberi, mert ezzel nem rúgnád ki a talajt a lába alól.

Ha a szerződés megengedi és előre szólsz (mondjuk egy vagy két hónappal korábban, hogy tudjon valaki mást keresni a helyedre), akkor szerintem ezzel nincsen semmi gond.

Megértem egyébként, mert én sem szeretek egyedül lakni és emiatt is keresek mindig lakótársat magam mellé. Nekem eddig még nem volt rossz tapasztalatom ezzel (hangos, rendetlen, koszos stb. lakótárs), talán emiatt is érzek így. Illetve én egyetemista vagyok és csak az egyetem miatt költöztem a városba, tehát engem más nem köt oda (nincs ott a család és a barátok, az egyetemi barátaim is mind hazajártak vidékre, nincs ott munkám stb.) és örülök neki, hogy nem egy üres lakásba kell hazamennem. Nem feltétlenül barátságról beszélek, de szoktunk beszélgetni, valamikor együtt megyünk vásárolni vagy egyetemre, valakivel együtt főztünk stb., nekem ez mind abszolút pozitívum. Természetesen akkor, ha erre mindkét fél nyitott. Úgyhogy igazából picit meglepődtem a válaszokon vagy nem igazán értem, hogy mi itt a gond… ha két ember nem jön ki jól, nem működik stb. akkor nyilván nem kell erőltetni, de miért ne lehetne két lakótárs jóban egymással vagy miért ne lehetnének barátok…. Persze, ez mindenkinek a maga dolga csak ezt tényleg nem értem, a legtöbb fiatal egyetemista szerintem nem így gondolkozik mint amit a válaszok tükröznek, de ez lehet csak az én tapasztalatom. Én eddig mindig barátságos emberekkel laktam együtt, akik nyitottak voltak erre, akiknek nem csak az volt az egyetlen szempont, hogy legyen hol aludni. Valamint szerintem nem olyan egyszerű társaságot kialakítani egy új közegben és emiatt is természetesnek tartom, ha valakinek ez fontos. Nekem eddig mindig az aktuális szoba/lakótársammal volt a legjobb kapcsolatom, mert az egyetemi csoporttársaim jönnek-mennek, minden órám másokkal van, az egyik nem nem jár be, a másik megbukik, a harmadik otthagyja a szakot, a negyedik kimegy Erasmusra, az ötödik az első pillanatban rohan haza a szüleihez stb., a távoktatás időszakáról nem is beszélve. Úgyhogy szerintem ezzel semmi gond nincsen.

Lakótárs vagy, magyarul egy tökidegen a másiknak, aki a SAJÁT életét éli, ennyi.

Én a lakótársammal max heti 3x beszéltem anno, mikor összefutottunk itt-ott, és? :D

Ő jött volna beszélgetni, stb, én meg elvoltam a kis világomban. Fizettem a rezsi, béreleti díjat, és onnantól kezdve hagyjanak békén.