Milyen egy tesóval egy szobában lakni? jó vagy rossz? Esetleg nincs jelentősége?

attol függ, jól kijöttök vagy sem

ennek értelmében lehet jó és lehet szenvedés is

de általában az ember szereti h meg van a kis maga szabad helye ahol egyedül lehet és azt csinálhat amit akar, és ezt egy testvér lakotárs eltudja rontani rendesen

Pláne nem jó, ha különböző neműek vannak egy szobában.

Azóta egy szobám van öcsémmel mióta élünk, és elég szívás pedig jól kijövünk.

Baráti körből tapasztalat:

Két nővér akármilyen jól kijönnek kell nekik a szabad tér.

Két fiút bátrabban összerakhatsz, úgy vettem észre őket kevésbe zavarja. (Kiskorkülönbség)

Amúgy pedig az van, hogy van aki több gyereket szeretne, de nem oldhatja meg a nagyobb lakást.

Úgyhogy inkább csak aztmondanám ha erről vanszó, nelegyen nagy korkülönbség. Egy hatévesnek már az idegeire menne a szobájában egy kisbaba.

Szia, hugommal 13éves korunkig egy szobánk volt, utána a szobát kettéválasztották gipszkartonnal. 20éves korunkig így éltünk.

A gipszkarton csak latni nem enged semmit, mindent hallani. Még azt is,hogy a másik levegőt vesz. Szerintem szuper a kapcsolatunk, hallottuk egymás minden örömét és bánatát. Az első szerelmet az életünkben. Most én 30,ő 28 szerintem nagyon közel allunk egymashoz, abszolult nincs tabu kettőnk közt. Lazán megbeszéljük a szexualis gondjainkat is,ha vannak. Még rgymás lakásához is van kulcsunk. A férje olyan mintha a haverom lenne, a 2 gyerekéhez pedig sz ovibol van jogosultságom elhozni. Felhívom és a lányokkal repülünk kirandulni..

Úgyhogy jól is tud működni ez..

Nekünk anyámék mikor tervezték a házunkat, tudták, hiába hogy 3-an vagyunk tesók, mégis egy szobába kényszerítettek minket. 2 lány, 1 fiú. A szobák száma korlátozott volt a hitel miatt, de mégis kellett 2 garázs, műhely, kazánház, mosókonyha, konyha és étkező külön, meg 2 fürdő, a 3 gyereknek külön szoba helyett.

Eredmény: tesóimmal utáljuk egymást, húgomat gyorsan kitúrtuk a szobából, 16 évesen most költözött ki a nappaliba aludni, eddig anyámék szobájában aludt matracon kb. 5 éves kora óta.

Előtte öcsémé volt a nappali, mert ő meg kést tartott a párnája alatt és azzal fenyegetett, hogy belém szúrja álmomban, én meg egyszer egy erre irányuló balhé közben felvágtam a szeme láttára az ereimet. Utána ki lett tiltva a szobánkból, ekkor lett az én szobám, majd öcsém ahogy tudott elmenekükt inkább albérletbe, de szüleim fizetik neki.

Ha tehetném én is elmentem volna, de nekem nem segítenek az albérletben, minimálbérből meg nem tudnám fenntartani magam.

Mi ikertestvérek vagyunk,én fiú a testvérem lány,22 évesek vagyunk,egész életünkben egy szobában laktunk.Persze saját szobának sokszor örültem volna a magánszféra miatt de nekem nincs nagy bajom ezzel se.

Túlságosan nem vagyunk egymáshoz nőve de sok mindent együtt csinálunk,jól kijövünk néha előforduló veszekedésen kívül.