Miért akar sok ember manapság kertes házat?

A mai élet az állandó pörgésről szól

Már akinek.

A legtöbb ember nagyon keveset van otthon,sokan csak aludni járnak haza.

Es ezt hány ember alapjan mondod? En épp az ellenkezőjét tapasztalom.

,amikor mindenki letudtam a kis kényelmes munkahelyén a 8 órát.

Amire még ma is boven van példa.

Na már most a kertes házzal rengeteg tennivaló,macera van.

Havi egy fűnyírásba meg senki se rokkant bele. Javitani, festeni se kell minden evben.

Ja, es megyeszekhelytől 8 km-re egy garzon áráért vettem házat.

5 perc utatas megér 500m2 kertet.

"Szerintem ez a kertes ház mánia a szocializmusból maradt meg,amikor mindenki letudtam a kis kényelmes munkahelyén a 8 órát."

Tehát a csúúúúnya szocializmusban még létező dolog volt a "kényelmes munkahely", ellenben ma már mindenki kizsigerelt biorobot lehet, és lehetőleg csak aludni jár haza, aztán megy vissza rabszolgának. Ez ám az igazi! Most már aztán ne akarjon a proli semmit, járjon dolgozni, tartsa fent ezt a fenntarthatatlan rendszert, aztán fogja be a pofáját.

Most mondanám, hogy troll a kérdező, de bizony vannak ilyen elvetemült gondolkodású emberek bőven. Megáll az ész.

Most jobban vagy kérdező, hogy leírtad a véleményed?

Nekünk is kertes házunk lesz, bár a kert minimális füves rész lesz egy szalonnasütővel, amivel nem hiszem, hogy túl sok gond lenne. Nem lesz se kertész, se bejárónő, de még 5 szoba sem. Viszont akkor és úgy járok a házamban ahogy akarok, ha szeretnék, akkor este 11kor fog járni a mosógép, nem fog beszólni a falszomszéd, hogy ha kicsit hangosabban beszélgetünk este 10kor a barátaimmal, nem kell sztereoban gyereksírást hallgatnom, nem cigifüstözi össze a szomszéd az erkélyre teregetett ruhát... Persze lesz helyette kutyaugatás meg vasárnap reggeli flex, de hosszabb távon nyugisabb. Ráadásul, ha valamit újítani kell a házon, akkor az rajtam múlik mikor megtudom csinálni és nem a többi lakón, akik csesznek fizetni a biztosítást vagy épp adósságot halmoznak fel.

Tizenévig éltem belvárosi lakásban, állandó pörgésben és el se tudtam volna képzelni, hogy valaha máshogy fogok élni.. Aztán harmincas koromra marhára meguntam a pörgést, már teljesen más dolgok érdekelnek. Szeretem a természetközeli kertes házam, itthonról dolgozom, van egy csomó túraútvonal a környéken, szeretek kertészkedni, grillezni, barátokat áthívni, ha meg bármi kedvem van nagyvárosba menni találkozni valakivel, étterembe, vásárolni, koncertre, stb stb, akkor fél-max 1 óra alatt benn vagyok.

Nincs se bejárónő, se kertész, de megsúgom a hiteltörlesztőm alacsonyabb, mint egy itteni albérlet átlag bérleti díja és 10 év alatt ki van fizetve a ház.

Szerintem meg nagyon sokan nem akarnak.

Én amúgy akarok, azért, mert nekem KELL a szabadban lét, méghozzá úgy, hogy az a terület csak az enyém és növények is vannak ott. Növényt gondozni is szeretek (millió van a lakásomban, erkélyen, sőt, folyosó beugróján is), nagy élmény, amikor a sajátomból eszem vagy azt használom fel, még akkor is, ha kevéske nyilván.

Nekem szenvedés a lakás zárt tere.

Azért, mert nem mindenki 3 műszakos munkarendben dolgozik heti 7 napot, 12 órában. Azért, mert én egy panelban megőrülnék 100 másik hülye szomszéddal. Azért, mert nekem feltöltődés 8 órás munka után a kertben bizbaszolni vagy olvasni vagy kutyázni, napozni, medencézni. Azért, mert szeretünk a kertben lenni, kertipartit rendezni, bográcsozni.

A panellakások indokolatlanul drágák, semmi kedvem hallgatni ahogy böfög, fingik a szomszéd vagy épp szarik, szexel. Egy kertesházban max 2 hülye szomszédod lehet, ott meg egy egész háztömbnyi marhával élsz együtt.

Az, hogy te elvagy egy panelban és neked ez így megfelel, más még szeret kertesben lakni. Az meg, hogy neked semmire nincs időd az idegőrlő szar melód mellett, a te bajod.