Csak én vagyok úgy vele, hogy az egyetem alatt nagyon megutáltam Pestet? Az is megváltás volt, hogy jött a távoktatás és hazamehettem vidékre.

Nem egyetem alatt, de nekem is valami extrém Pest utálatom lett. Én kertvárosi részén nőttem fel, de a 13. kerületbe jártam középiskolába, akkor jöttünk mentünk a belvárosba is suli után stb.

Már akkor sem volt egy felemelő hangulata a városnak, mostanra pedig rendesen a hányinger kerülget ha be kell mennem abba a tömény húgyszagba, minden kirakat ablakában csövesek alszanak, kéregetnek, tele van drogosokkal, az aluljárókba le sem mernék menni, ha muszáj csak végigrohanom.

Most egy Pest környéki kisvárosban élek és isten mentsen meg, hogy be kelljen valaha költöznöm.

Én 18 évesen költöztem el vidékről Budapestre. Egy zöldövezeti kerületben lakunk, a munkám is ide köt, tehát én madarcsicsergos, és gyönyörű környékén élek. Nem költöznek el szívesen máshova. Ismerjük az összes közvetlen szomszédot, és az utcában, a szomszédos házakban is rengeteg embert.

Viszont a belváros... Hát igen.. Teljesen egyetértek. Nem szívesen megyek be oda, csak ha nagyon muszáj....

Én nem Budapesten tanulok, hanem egy vidéki egyetemvárosban, de még onnan is inkább Budapestre vágytam mindig, szóval pont fordítva vagyok vele :D

Nekem szinte egy megváltás volt, hogy az egyetem miatt végre elkerülhettem otthonról, mert már nagyon nem szerettem otthon élni és az egyetem alatti szünetekben vagy mondjuk most a távoktatás alatt sem szívesen mentem haza. Most is itthon vagyok és azt várom, hogy mikor mehetek már vissza. Most albérletbe költözöm és úgy tervezem, hogy maradok is (korábban kolis voltam, ott ugye nem maradhattam). Mi egy olyan vidéki településen lakunk, ahol körülbelül semmi nincsen, ami egy mondjuk magamfajta fiatalnak fontos, élvezetes, hasznos vagy szórakoztató lehet. A szüleimmel élek, akikkel jó a kapcsolatom, de azért 50 éves dolgozó emberek nem úgy élnek mint egy huszonéves egyetemista és ebből kapcsolatban voltak kisebb-nagyobb konfliktusaink és hosszú távon én sem éreztem jól magam itthon. A barátaim is távol vannak tőlem, a gyerekkori helyi barátaim sem élnek már itt, tehát a családomon kívül nincs itt senkim. Új ismerősöket, barátokat szerezni vagy szimplán csak emberek közé járni pedig nincsen lehetőségem helyben, mert ahogyan írtam itt nincsen semmi. Se kávézó vagy valamilyen kellemes beülős hely, se mozi, se sportolási lehetőség (max. gyerekeknek vagy ugye ilyen szabadtéri focipálya van stb., de azt egyedül valószínűleg nem fogod használni), se egy szép park, se könyvtár stb., és nincsenek helyi szinten szerveződött közösségek vagy programok sem. Még az utcán se nagyon járnak emberek, itt járványtól függetlenül olyan kihalt minden. Semmiféle közösségi élet nincsen. Emellett az is zavaró, hogy nincsen normális tömegközlekedés és autó nélkül nem igazán tudsz hova menni, egy sima hétköznapi bevásárlás is macerás. Kevesebb üzlet is áll az ember rendelkezésére (pl. helyben normálisabb ruhát max. a Tescoban tudsz venni, vagy ugye rendelsz). Illetve én pont azt tapasztaltam, hogy itthon vidéken fél perc csend sincs, mert tuti kint ordibál az egyik szomszéd az utcán, a másik füvet nyír, a harmadik fát fűrészel, akkor kukorékol a kakas stb., illetve a család is zajjal jár. Engem ez például a távoktatás alatt nagyon zavart, még a szobámban ücsörögve is (mert nem tudtam máshova menni mondjuk kiülni az udvarra pont a zaj stb. miatt, de nyilván ez így nem volt túl kellemes, hogy a szobában nyüglődsz egész nap) és még a kollégiumban sem volt soha ekkora hangzavar, ennyi zavaró tényező.

Ezzel szemben az egyetem városában pedig elérhető közelségben volt minden, minden szempontból több lehetőség (szórakozás, kikapcsolódás, sport, munka, tanulás, közlekedés stb. ha mondjuk el szeretnél járni egy nyelvtanfolyamra, egy csoportos edzésre, be szeretnél ülni valahova meginni egy kávét vagy egy sört, megnéznél egy filmet a moziban stb.) ott voltak a barátaim és eleve vannak emberek az utcán, van mozgás és persze vannak kéregetők, hajléktalanok is, szemét stb., de legalább van egy kis élet, vannak lehetőségek. Mindez Budapestre csak még jobban igaz és hosszabb ideig, éveken keresztül még nem volt alkalmam ott lakni, de pont ezek miatt nagyon vágytam rá. Én nagyon jól éreztem magam ott is mindig, szívesen laknék ott is, de már annak is nagyon örülnék, ha majd végre visszamehetek az egyetem városába.

Budán, belvárosban elég jó az élet. Az állítások túlzóak. Nem éltem itt 10-15 éve, de több ismerősöm elmondása szerint is sokkal szarabb volt minden. C-k szorulnak ki külkerületekbe, agglomerációba. Csövik... Üdv a valóságban, ilyen szar országban élünk, hogy léteznek ilyen emberi sorsok. Nincs sok köze a városhoz, egyszerűen nincs annyi pénz és szervezettség önkormányzati szinten, hogy az ország összes csövesét elszállásolják.

Vidéken is szeretek élni, de ott inkább van bezártsági érzetem, hiába a végtelen tér és az idilli környezet.

4 méteres belmagasság a legjobb dolog a világon, legfeljebb energetikai szempontból lehet hátrányos. Szerencsére megadta az élet, hogy nem éltem albiban, de azt tudom, hogy a család pont a legdrágább vidéki környéken él; jelentősen rosszabb fizuból kéne fenntartanom egy hasonló árszínvonalú albit ott. Fiatalként szuper, hogy van bolt minden sarkon, hogy ott áll meg a villamos a lakástól 200m-re, hogy kocsi nélkül is van lehetőséged minden héten más szórakozást találni, hogy rengeteg munkáltató van elérhető távolságon belül, hogy egy lakás teljesen gondozásmentes a kötelező köröket leszámítva.

Dél-Kelet-Pest olyan, amilyen.

Pest megye számomra nem szimpatikus, akkor már inkább kijjebb löltöznék, de aki falusi életre vágyik, az költözzön ki Csepelre vagy valami agglo városba, és 100%-ban megkapja.

Budapest és Pest megye Mo. 1:1 leképzése. Akinek nem tetszik a város, az alapvetően az országgal is elégedetlen, legfeljebb buborékban él. Személy szerint otthon is megéltem az itteni problémákat. Budapesten az intenzitás gyötör meg, átlag magyar településen pedig a nagyon lassú változás és a menekülés lehetőségének hiánya csap arcul konstans. Mind a kettő lehet szörnyű. Kérdés, hogy kinek hol könnyebb elmenekülnie a gondjai elől.

Meg a kulfoldi nyaralasaink alatt is megkerdezik a pincerek, hogy Buda, vagy Pest, ahonnan jovunk?

Ezzel talan mindent IS elmondtam. ☺

Mar nem lakunk Bp-n viszont mi sem.

Én amikor pár hónapot éltem fent, és hétvégén jöttem haza, olyan volt, mint amikor a víz alól kis idő után feljössz.

Persze közel sem jártam be az egész fővárost meg ilyenek, de amiket láttam, hát egyszerűen nem jön be.

Kicsit túristáskodni pár napig tök jó, de ennyi. Hosszabb távon egyre rosszabbul érzem magam ott.