Kezdőoldal » Emberek » Lakóhely, szomszédok » Hova lehetne költözni, ha...

Hova lehetne költözni, ha valakinek prioritás a csend?

Figyelt kérdés

Mióta világ a világ, az első dolog ami az "álomotthon" szóról eszembe jut, az egy virágos-zöld terasz, ahol lehet élvezni a csendet és a természet hangjait, madárdalt. Nekem ez lenne a prioritás, enélkül nem érzem úgy hogy igazán boldog tudnék lenni az otthonomban.

Szeretem a jelenlegi lakóhelyem, a zaj kivételével - közel a főút, folyton dübörögnek a kamionok, az egyik szomszéd napi 25 órában flexel-fűkaszál-köszörül, a másik szomszéd meg folyton óbégat és bömbölteti a rádiót az udvaron. Ez engem rettenetesen idegesít. Sajnos jelenleg nem tehetek semmit velük, de pár éven belül úgyis tervben van a költözés.

Hova, milyen jellegű helyre lehetne költözni, ahol ilyenek nincsenek?

Főleg tapasztalatok érdekelnének, itt arra gondolok hogy látom sokszor ajánlgatják a paneleseknek a kertes házat hogy az milyen csöndes, de én tapasztalatból tudom hogy mennyire nem az... Engem az érdekelne hogy a valóságban hol, hogyan lehet csendes lakóhelyet találni.

A településemen pl. van egy ház ami egy utca utolsó házától még 3-4 percnyi sétára van kijjebb, egy erdős részen. Az ilyesmi hogy működik, erdőrész lehet vajon a telek? És arra szabad építkezni? Vagy hogyan lehetséges csendes telekhez, lakhelyhez jutni? Milyen opciók vannak?


2021. jún. 28. 10:57
1 2 3
 21/30 anonim ***** válasza:
100%

20-as,teljesen igazad van..IQ alapján kellene szomszédot választani,

mert tényleg így van,hogy egy gyökérnek fel sem tűnik hogy

miért baj ha 6-kor beröffenti a benzinest, meg tüzet rak,

mikor te kint reggelizel,ebédelsz a családoddal.

De már a kocsiajtajának becsukásából,és parkolásából is

sokmindent le lehet szűrni...

No meg abból, hogy senki nem kíváncsi arra hogy milyen zenét

hallgatsz kint a kertedben...

2021. jún. 30. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/30 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos ugyanazt élem meg, mint itt sokan mások. Egyetlen ilyen primitív család képes szétzilálni egy teljesen normális közösséget.

Én egy sorházi övezetben lakom, ahol mindenkinek van saját kertje, de a szemben lévő házak elég közel vannak egymáshoz. Eddig csak pár normális, kulturált család és sok csendes, értelmiségi nyugdíjas élt itt. Mindig csend és nyugalom volt.


A CSOK-ból adódó lehetőséget kihasználva viszont pár éve betelepült egy ostoba, zajongó, kétgyerekes család. (Nem romák, de nem hiszem, hogy ez alapvetően bármit meghatározna.) A fiú hároméves, a lány pár hónapos. A házsorhoz tartozik egy garázssor is, ami a lakótelepet szegélyezi és itt van közvetlenül mögöttünk. A kőbunkó édesapa összecsődítette a haverjait, így a beköltözésük óta itt lármáznak este 11-ig majdnem minden nap. A házak elrendezése miatt visszhangzik az egész lakótelep.

A tizenöt fős, artikulátlanul beszélő és favicceken vihogó, cigányzene-mulatós mixet bömböltető, focimeccsen ordító, szotyizó, káromkodó társaság májustól októberig a nap huszonnégy órájában keseríti meg az életünket. Ráadásul mindegyikük születésnapját megünneplik, így nem ritkán éjfélig sincs nyugtunk.

A házsorhoz tartozik egy park is, amiben van egy pad és asztal is. A háromévest odaültetik és a garázs előtti betonra letett kempingszékekről figyelik. Egész nap ott tanyáznak úgy, hogy senki más nem tudja használni a parkot.

A rokonok is gyakran idejönnek, akik 19. századi gyereknevelési tanácsokat osztogatnak ordítva. Pl. a síró csecsemő szájába pálinkás kenyér kell, az egyéves kezére és szájára erősen rá kell ütni.

Mint gyógypedagógus-hallgatót, engem roppant megvisel lelkileg, hogy látnom kell, hogyan válik egy egészséges gyerek viselkedészavaros, érzelmi ronccsá.


Egy gyerek nevetgélése, sikítása, játéka sosem zavart.

Az viszont igen, hogy a madárcsicsergés és szélsusogás helyett a szülők alpári nevelési stílusa miatt frusztrált, zokogó gyereket kell hallgatnom.


A rendőrséget már többször is hívta egy másik pár, akikhez még inkább elhallatszik a zajongás, de csak üvöltözés (és majdnem tettlegesség) lett a vége. Az ilyen emberek nem képesek belegondolni, hogy másokat zavarnak, csak a saját kényelmük érdekli. Nem lehet hatni rájuk sem érzelmeken keresztül, sem észérvekkel.

Nem akarok nagyon profán lenni, de nem sok különbözteti meg őket az állatoktól.

2021. jún. 30. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/30 anonim ***** válasza:
82%
22 Sajnos az ilyenekkel még törvényesen se lehet mit kezdeni, mert ez az életvitelük. Amúgy meg állatokhoz nem kéne hasonlítani, mert az állatok nagyon természetesen békésen élnek, sokkal különben mint ezek.
2021. jún. 30. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/30 anonim ***** válasza:
100%
Igen, ez igaz. Inkább amiatt neveztem őket annak, amiért halomra vállalják a gyereket, úgy, hogy semmilyen emberre vonatkozó kulturális értéket nem képesek továbbadni, csak szaporodnak gondolkodás nélkül a támogatásért.
2021. jún. 30. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 A kérdező kommentje:

Jajj, látom nem vagyok egyedül. Szörnyű hogy ez megy majdnem mindenhol, kitartást kívánok mindenkinek aki leírta a saját sztoriját!

És köszönöm, hogy végre nem "kőtözztanyára meg viseld eee" jellegű válaszokat kaptam, jó látni hogy vannak akik átérzik, milyen idegőrlő tud lenni ez. :(

2021. jún. 30. 12:54
 26/30 anonim ***** válasza:
100%

22-es.mi is sorházban laktunk,10 normális család,aztán

eladták az egyik házat egy salgótarjáni kétgyerekes családnak.

Nem echte romák,csak az apuka, de nem is ez a lényeg, ahogy beköltöztek,

a közös udvart,ahol a garázsok vannak,birtokba vették,

ugyanúgy mint nálatok. Kosárlabda palánkot szereltek fel,

aztán ott nyomták a kölkök reggeltől estig.

A hálószobák mindenkinek erre a belső udvarra néztek,

és el lehet képzelni hogy mikor meleg van és

nyitva voltak az ablakok, csak a kosárlabda puffogását hallottad.

Még zárt ablakoknál,a nappaliban is idegesítő volt,főleg hogy

egy idő után már rá is fókuszál az ember...

Ha jöttek a rokonok,hálistenne kcsak ritkán,kint buliztak

ezek is a parkolóban...

Szóltunk többen is,de persze hiába...

A vége az lett hogy elköltöztünk, már amúgyis kinőttük

a lakást,de amíg ezek ne mjöttek oda,szerettem ott lakni,

és valószínűleg még tovább maradunk,ha nincsenek...

Aztán az új helyen meg építkezni kezdtek mellettünk,

szóval kiszámíthatatlan sajnos...

Pedig én se vágyom már többre,csak ennyire,hogy este

vagy bármikor ki tudjak úgy ülni,hogy ne kelljen

azon idegeskedni,mikor lesz valami zaj megint... :-(

2021. jún. 30. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/30 anonim ***** válasza:
100%

Az a legnagyobb baj, hogy nyugodt otthon nélkül,ahol tudsz pihenni,

kikapcsolódni,töltődni,ahová jó hazamenni, ha az nincs,

akkor semmi sincs.... :-((((

Nem tudsz boldog lenni, mert ez alap,hiába van meg mindened.

2021. jún. 30. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/30 A kérdező kommentje:

#27

Tökéletesen megfogalmaztad, én is így érzek!

2021. jún. 30. 13:55
 29/30 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon együtt tudok érezni itt mindenkivel, mert a 41 évem alatt volt mindenféle szomszédom. Laktam panelban, közös udvaros házban, most pedig kertesben, szóval az alkoholistától, idegbetegtől, a rendszeresen bulizóson át a mindenbe belepofázó/okoskodóig mindenféle akadt (most épp pont a legutóbbi van). Kaptam halálos fenyegetést, mert szólni mertem a hangoskodás miatt vagy volt olyan, hogy az egyik szomszéd majdnem felgyújtotta a közös udvaros házat és még ránk is akarta fogni. Ahol most lakunk másfél éve, oda sokáig csak hétvégenként jártunk le és kb. 10-12 évvel ezelőttig nagyon nyugis utca volt, amíg a szembe levő házba be nem költözött egy kétgyerekes család. Akik itt laktak, azok mesélték, hogy szinte naponta mentek a bulik vagy ha nem, akkor a folyton otthon tartózkodó lakó üvöltette nonstop a mulatóst, de olyan hangerővel, hogy a házától 80-100 méterre is hallani lehetett. Az összes környező házban lakó szólt nekik legalább egyszer, hogy ezt nem kéne és valami csoda folytán kicsit visszább is vettek, ritkábbak és "halkabbak" lettek a bulik. Remélem, ez így is marad! Amúgy még egy egészen kellemes kis utca lenne ez, dehát falu lévén itt is akad vasárnap/ünnepnap flexelő, fűnyíró stb. ember, de ha ezeket meg az okoskodó szomszédot leszámítjuk, egészen jól el lehet itt lenni. Egy dologtól tartok, mégpedig attól, hogy az egyedülálló idősek házaiba nehogy előbb-utóbb problémás családok költözzenek! Sajnos az utcában elég sok ilyen ház van, az egyik közvetlen mellettünk levő is ilyen, úgyhogy benne van a pakliban, de remélem nem így lesz :)
2021. jún. 30. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/30 anonim ***** válasza:
100%

Igen, az is nagy rizikó, mikor eladásra vagy bontásra kerülő ház van közvetlen melletted...A mi utcánk is tök nyugis lenne,de a párhuzamos utcában van egy ovi,és ott egyirányosították a forgalmat,

tehát mindenki aki ott bemegy,a miénken jön kifelé..

Azóta sokkal durvább lett a forgalom sajnos.A szomszéd építkezés

pedig az utat is hazavágta, mert egyszer jött egy akkora darusautó,

ami alatt berepedt a betonút,az innentől csak egyre rosszabb lesz.

2021. júl. 5. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!