Húszonévesek Ti hol laktok ès hogyan sikerült azt elérnetek?

Most veszünk házat párommal, hitelre. Kb még a nyugdíjamból is fizetni fogom, pedig vidéken veszek egy egyszerű kis kockaházat.

29N

Párommal bérlünk lakást. Munkából sikerült elérni. Szülőktől egyikőnk sem kapott semmi támogatást, soha nem is fogunk. A páromat ráadásul le is húzta a családja, minuszból kezdte az életét miattuk. Azóta is ennek issza a levét. Örökségre nem igazán van kilátása egyikőnknek sem, talán majd valamikor 60+ éves korunkban, akkor is nagyon kevésre.

Nem tudom valaha is képesek leszünk-e saját ingatlant venni magunknak. Mondanám, hogy lehangol, de igazából már nem érdekel, belefásultam már abba, hogy ezen szomorkodjak.

Amszterdamban élek két lakótársammal már második éve, jövőre tervezünk lakást venni a barátommal. A dologhoz hozzátartozik, hogy mindkettőnket anyagilag is támogatnak a szüleink.

25/N

33 évesen most vettem meg az első saját otthonom, külföldön, 20 éves hitelre amit valszeg úgy 12 év alatt előtörlesztéssel ki tudok majd fizetni - ha nem változnak drasztikusan a körülményeim, akkor ez reális terv. Az előző 14 évet albérletben töltöttem, ebből csak 18 hónapot éltem egyedül, a többit lakótársakkal vagy párral.

Nem hangolt le, az albérletnek is vannak előnyei, így legalább mobilis maradtam és tudtam több országban is élni, mire megtaláltam azt ahol egy jó darabig - bár nem az életem végéig - maradni akarok.

Vannak olyanok, akiknek szülő áll olyan jól, hogy tud a gyermekének venni egy házat, vagy a gyerek olyan munkát talál, ahol nem 150-200 ezerből él havonta.

Anno, mikor 8 éve dolgozni kezdtem, (közfoglalkoztatott voltam, máshol nem vettek fel gyakszi nélkül) a kis 60ezremnek is úgy örültem. Most meg 150-200ból alig lehet megélni. Bemész a boltba, egy hétre bevásárolsz és nem is valami hűde márkás vagy drága cuccokat veszel. Csak ami kell. Kenyér, sajt, felvágott, tészták, húsok, zöldségek. 20-30 ezer úgy elszáll, hogy csak pislogsz...

26 vagyok. Én középsuli után 2 évet kihagytam, dolgoztam, ha tudtam 2 munkahelyen is.

Most levelezőn tanulok egyetemen.

Egy kis falu szélén vettünk házat a barátommal 2 éve. Mindkettőnknek volt megtakarítása.

Sz4rok a szomszédok, utálom az egész helyet. Egyszer voltam csak bent a faluban, semmi sincs itt, mindenki les mint a birka, egy darab élesztőért is a városba megyek inkább..

De legalább hitel nélkül lett házunk, van hol laknunk.

28 éves vagyok, a párom 30. Mi albérletben lakunk Budapesten. Itt nem vennék se lakást, se házat, mert számomra túlzsúfolt, élhetetlen. Én nem örököltem, a szüleink nem tudnak támogatni. A párom örökölt egy vidéki lakást, de az ára itt fent egy lakás felére se volt elég, ezért befektette.

Sajnos nemrég költöznünk kellett a 3 év alatt belakott albérletünkből, ekkor vált számomra világossá, hogy egy albérlet sosem lesz igazán az otthonom. Jó lenne egy saját lakás/de inkább ház/ valahol a közelben, de jelenleg nincs annyi megtakarításunk, amire kapnánk egy 20-30 éves hitelt. Pedig ha kapnánk kb. annyi lenne a törlesztője, mint az albérletünk díja és legalább a sajátunkat fizetnénk. A CSOK és társai abszolút nem vonzanak, hisz jelenleg nincs egy gyerekünk se és semmi garancia nincs arra, hogy egy után akarnék még kettőt.