Önök hogy tudnak panelban élni?

#12

Panelban laktam első emeleten, földszinten meg magasföldszinten. Én nem azt tapasztaltam amit te írsz, szerencsésebb voltam. Nem irigyellek...

(11.)

Gyerekkorom óta kertes házban laktam, akkor még az egyetlen "zavaró körülmény" a non stop káromkodva üvöltő, a férjét gyilkossággal fenyegető bolond szomszédasszony és pár másik szomszéd idegbeteg kutyái, reggel 6-7-től kezdődő fűnyírása, flexelése, légkalapácsozása volt.

Aztán egyetemre, koliba jöttem, ötödik éve itt lakom, csak egy rövid felsorolás az itteni körülményekből: 3 szobatárs, a fal túloldalán hangosan dugó pár, hajnalban részegen a szobát összehányó szobatárs, közös konyha-vécé-zuhanyzó emeletenként, ajtó előtt dohányzás, (most covid miatt nem igazán, de egyébként) rendszeres, heti szintű bulik bömbölő zenével, sikongató részeg lányokkal, üvöltöző részeg srácokkal.

Közben otthon is beépült a környék, a szomszéd ház kb három méterre kezdődik a miénktől, beköltözött a szomszédságba egy pár család, akiknél egyáltalán nem jellemző a gyerekek nevelése, hanem hagyják őket szabadon ütni-verni egymást és teli torokból visítani az udvaron, aztán persze ők is szégyenérzet nélkül qrvaanyáznak (pedig nem kisebbségiek). Néhány pénzesebb szomszéd beszerzett egy-egy jobb kocsit, amit nem szégyellnek hétvégente korán reggel megjáratni a garázsban, hogy az egész környék hallja, milyen faxacsávók. Az egyik szomszéd a házában alakította ki a cége telephelyét, így naponta egy kisbusznyi tahó munkásember köpköd, óbégat és dobálja szét a cigicsikkeit a ház körül.

Ehhez képest néhány egyetemi ismerősöm albérlete egész nyugodt helynek tűnik még a már említett problémák ellenére is.

Én kertesben nőttem fel, de megszoktam. Szerencsére nálunk elég csendes a lakás. 8. emelet. Egyetlen egy dolog hiányzik, a kert, de más állandó munka és karbantartás nem hiányzik. Azért fogadtam el, mert tudtam, hogy átmeneti időszak az életemben és egy jobb élet miatt élek itt. Így is lett.

Mellesleg jártam Moszkvában, a mai napig építenek panelből házat, de luxus szinten, 3 méter közeli belmagassággal, nagy és tágas szobákkal, modern szigeteléssel és teremgarázzsal a ház alatt. Ezt, csak érdekességképp' mondom. Nyilván csillagászati négyzetméteráron adják, de az a város drága alapból. Téglából és panelből is lehet építeni jót is és rosszat is.

Csak panelekben éltem egész életemben, és mindig meglepődöm, miket hallanak az emberek.

Emberi beszédet nem hallottam soha, csak ha a takarító néni az ajtóm előtt telefonál, én meg az előszobában vagyok, de akkor is csak azt hallom, hogy beszél, azt nem, hogy mit. Most is itt ülök, 3. emelet, hegyezem a fülem, de semmi. Szexelni sem hallottam soha senkit. Lehet, csak nagyon jól nevelt emberek vesznek körül :D

Amit hallok: rohangálás, főleg trappolva; köhögés/tüsszentés, csak akkor, ha valaki vécén teszi ezt, és én is vécén vagyok; porszívózás, de nem magát a porszívót hallom, hanem ahogy toligálja a bútorokat.

Nem szeretnék házban lakni, egyedül vagyok, gyerekem nem lesz, meg nem tudom. Szerintem hozzászoktam, hogy hiába vagyok egyedül, nem vagyok egyedül, mert vannak közvetlen szomszédok.