Lekezelnek a szomszédok?

Sikerült fiatal párként beköltöznünk egy nekünk nem való részre akaratunkon kívül. Nagyon kilógunk a sorból, csak ideiglenes lakást vettünk egy nagyváros melletti faluban, míg fel nem épül a házunk a városban, de megjártuk vele. Azért lógunk ki, mert sem fiatalok nem laknak itt, sem a mi társadalmi osztályunkból senki. Azt hittem, ha 30+ millióért veszek egy sorházi lakást, nem kisebbségi segédmunkások jönnek ide 3 gyerekkel 60nm-re, de a nagy része sajnos ilyen. 50 nm-es udvaron tartják a pitbullt, egész nap a közös területeken futkoznak a gyerekek sikítozva meg a kutyák egész nap ugatnak. Szívbajt kapok, mikor a pár éves gyerekek az autónk mellett tanulnak biciklizni.

Mi egy csendes, gyerek- és háziállatmentes pár vagyunk, akik igyekeznek senkit nem zavarni, de így is megtesszük, ahogy látom.

Újépítésű sorházas lakópark, jelenleg 6 szomszédunk lakik bent. Van, akivel jóban vagyunk, de vannak már olyanok, akik szemrehányást tettek, pedig csak pár hete lakunk itt. Azt sérelmezték, hogy nem kezdeményezünk náluk. Miközben nekik köszönni is nehezükre esik, és már az elejétől fogva furcsák voltak velünk. A gyerekesek ugye már az elején összeálltak, minket meg sosem szólítottak le.

Bevallom, engem zavar a nagy kor- és anyagi különbség. Látom, hogy a nálam kb 10 évvel idősebb családanyák kinéznek engem a korom miatt. Tipikus gazdag, nagyvilági emberek képét keltjük, sokkal jobb anyagi helyzetben vagyunk, mint itt az átlag, ráadásul kb 10 évvel fiatalabbak vagyunk az átlagnál, de mindketten fiatalabbnak tűnünk a korunknál. Zavarnak minket a gyerekek és a kutyák is, így pedig nem szívesen barátkozom, nehogy kibukjon ez belőlem. Azt sem akarom elmondani nekik, hogy élünk vagy mink van, miközben ők 40+ évesen 4-5-en élnek 60 nm-en és a gyerekek mellett kb semmit nem csinálnak, egész nap a teraszon eszi őket a fene. Komolyan, a mi sorházunkban vagyunk 11-en, de abból összesen 3 ember dolgozik, a többi egész nap lébecol meg kényszertakarít. Nagyon mellélőttünk ezzel a költözéssel.

A probléma az, hogy egyeseknek még köszönni is nehezére esik. Volt, aki a szemünkre hányta, hogy mi nem mutatkoztunk be neki, miközben bemutatkoztunk (bár a férfi egy kisebbségi, aki egész álló nap úgy járkál a lakásunk előtt, mint egy benyugtatózott, ki tudja mire emlékszik...).

Te tudnál így kedves lenni a szomszédokkal? Hogy nagyon nem ilyeneket vártál? Hogy a 40-es, lepukkant nőkről lerí, hogy lenéznek a korod és a pénzed miatt? Hogy az egyik nagydarab férfi úgy áll a párodhoz, mintha valami "kicsicsíra" lenne, úgy beszél vele, miközben tudod, hogy a párod tízszer annyit keres, mint a szomszéd?