Szerintetek butaságot csináltam?

2 hete elment a lakótársam. Közölte velem, hogy kiköltözik, összepakolta a cuccait és elment. Előtte nem volt rossz a viszonyunk, szóval ez kicsit hidegzuhanyként ért. Nyilván 30 napot még ki kell fizetnie, de csak áprilistól lesz lakótársam, ez 2 hét szívás lesz nekem anyagilag.

Miután elment, üzent nekem, hogy itthagyott valamit, mi lenne, ha bevinném neki valamikor az egyetemre (egy egyetemen tanulunk). Belementem, pedig ha neki kell valami, akkor szerintem neki kéne idejönnie érte, de mindegy. Ő akkor azokban a napokban viszont nem ért rá, oldjuk meg máskor, mondta. 2 hétig nem beszéltünk, erre ma reggel írt nekem egy olyan üzenetet, hogy hétfőn délután egyre vigyem a holmiját, mert utána órája lesz.

Erre megírtam neki, hogy nekem is órám van pont akkor, és ezt az utasító stílust nem tűröm. 2 hétig rám sem írt, most meg parancsolgat?

Erre azt válaszolta: az ő stílusa tárgyilagos és egyenes, ez a legfontosabb dolog az életben, az én stílusom meg olyan amilyen.

Én nem akartam vele felrúgni a port, de mivel idősebb vagyok nála, plusz ő hagyott itt csak úgy random, neki ne álljon feljebb. Ezt is leírtam neki, amire az volt a válasz, hogy senki se fog tisztelni, ha nem leszek alázatos. XD Szívességet kért, ami egy parancs volt és én legyek alázatos? Tényleg nem tűrtem.

Szerintetek butaság volt ezen összeveszni vele?

Amúgy az alapján, amit megtudtam róla, eléggé negédes, alakoskodó lány. Kereskedők a szülei, szóval megtanulta, hogy kell játszmázni, meg nyerészkedni.

Úgy köszönt el tőlem: Köszönöm a kedvességed, szeretettel: (a neve)

Erre csak annyit írtam neki, hogy ne beszéljen alázatról, meg kedvességről, nem kell mártírkodnia.

Felfordult a nyomrom, annyira szánalmasnak tartom az ilyesmit.