Új szomszédunk lett, de hónapok óta nem mutatkozott be nekünk, kinek kéne neki vagy nekünk?

Még az előző hozzászólásomhoz.

Ez lenne a protokoll, ha új szomszédod érkezik:

Odalépsz és udvariasan bemutatkozol.

Felajánlod, hogy ha van valami kérdése a környékkel kapcsolatban vagy segítségre van szüksége csak szóljon és ha tudsz segítesz.

Ennyi.

Aztán a többi kialakul.

(Arra várni, hogy az újonnan érkező kezdeményezzen, az gáz, de minimum udvariatlanság az érkezővel.)

Az újonnan érkező ─ általában ─ csupán azért fogja vissza magát, mert nem szeretne tolakodónak tűnni.)

Az utolsoval is egyetertek, de igaz lehet az is hogy nem izgatja a dolog.

Te pl szoktal muzeumba jarni? Nagyon sokan nem. Pedig SZERINTEM ez kene legyen egy alap erdeklodes. Megis elfogadtam hogy masok vagyunk mas igenyekkel es nem kattogok azon, mast miert nem erdekel a kultura...

#13:

Ha valaki nem túl barátkozós, nem fog bemutatkozni automatikusan, bárhová költözik. Az meg, hogy mi illik, arra az emberek többsége magasról tesz.

Én Budapestről költöztem falura a családommal és a költözés után másnap bemutatkoztam a mellettem és a szemben lakóknak.

Nekem így volt a normális.

De ha panelbe költöznék, ott is bemutatkoznék a közvetlen szomszédságnak, bár tudom, hogy ez manapság nem divat, de ettől én nem leszek kevesebb és komfortosabban érezném magam.

Hozzáteszem, hogy egyébként nem vagyok szomszédolós.

Kérdező, lehet, hogy csak egyszerűen bunkók.

De az is lehet, hogy amerikai filmekből tanulták a "jó modort" és elvárnák, hogy ti menjetek a kezetekben egy házi pitével, vagy gyümölcskosárral bemutatkozni! :D

Nem mindegy a helyszín.

Ha nagyvárosi (pláne lakótelepi) lakásról vagy magánházról van szó, bár ott is illene (és praktikus) ismerni a szomszédot, de teljesen megszokott ha nincs így.

Faluhelyt, pláne tanyán azonban már egészen más, ott nem jellemző ilyen viselkedés, a közvetlen szomszédok szokták ismerni egymást. Mi is körbementünk kiköltözés után.

Erről most eszébe jutott egy gyerekkori történet.A szomszédunkban költözött egy idős bácsi. Soha senkinek nem köszönt,ha ki is jött az utcára,amint valaki megszólította,azonnal ment is be. Elkönyvelte az egész utca,hogy egy mogorva öreg ember. Egy idő után már senki sem foglalkozott vele. Később kiderült,hogy autóbalesetben elvesztett mindenkit. A fiát,menyét,és a két kisunokáját.

Most nem azt mondom,hogy itt is ez van,de ez annyira belémégett,hogy azóta ha látok egy szótlan embert,akkor nem az jut elsőnek eszembe hogy bunkó.