Miért néznek rám csúnyán a kutyát sétáltatók?

Van 2 utcányira egy futópálya (ha googleba beírja valaki a koordinátát, ott is futópályának adja ki), ez egy kb. 2,5 km hosszú ösvényes kitaposott út, a főúttól pár méterre.

Rendszeresen futnak itt az emberek, kicsit zavaró abban, hogy mindig el kell engedni a másikat, mert 1 személyes az ösvény.

De ez még rendben van, én épp ezért kelek reggel még sötétben, akkor nincs senki arra fele.

Viszont kutyaséltátók vannak.

És amikor futom a körömet, a gazdik jófejek és magukhoz hívják az ebet, megkötik pórázra (bár nekem nem volna fontos, mert nem félek tőlük), de amikor elhaladok mellettük (még így is sétára kell fognom magam, mert tényleg egymás seggében vagyunk), és megköszönöm, akkor nem mondanak semmit, csak végigmérnek, én pedig újra futni kezdek.

Ma volt a legcikibb, mikor a pálya végén meg kellett fordulnom (vége az ösvénynek, főutra torkollik), és a vége előtt fél perccel előztem ki egy kutyást. Megkötötte, elmentem mellette, aztán 1 perc után újra jövök feléjük, csak most épp nem szemből, hanem hátulról :D

Újra visszahívás, újra póráz, akkor már hallottam is, hogy valamit dörmög, de nem értettem. Mosolyogtam rá és másodszor is megköszöntem, de semmi reakció.

Ha én lennék a gazdi, nem háborognék, mert nem kutyasétáltató, hanem futópálya.

Rendben, elismerem, nem kell a főuton emiatt kutyával járni, de ezen a területen máshová is viheti, 100 méterrel arrébb van egy erdős rész is, tele mindenféle szagokkal amit a kutya is élvezne.

Én sem szólok nekik semmit, pedig a saját köridőm rontom mindig azzal, hogy folyton lassítok, megállok, elsétálok, ezzel lendületet is vesztek mondjuk egy lejtős szakaszon.

Kinek legyen igaza egy ilyen helyzetben?