Autista vagyok vagy csak szorongok?

Azt olvastam, az autisták sokszor olyan dolgokat mondanak, vagy tesznek, ami nem odaillő, emiatt a környezetük is furának tartja őket. Nos ez rám is teljes mértékben igaz, de én tudom is, hogy nem azt kellett volna mondanom/tennem, amit, csak valahogy mégis "jönnek" ezek a dolgok.

Pl. utálok bájcsevegni olyan emberekkel, akikkel nem állunk közel egymáshoz, viszont hogy ne nézzenek hülyének/bunkónak, néha ilyen esetekben próbálok kierőltetni magamból kérdéseket/közléseket a másik felé, hogy úgy érezze, érdekel és akarok vele beszélgetni, de sokszor csak abban a pillanatban, hogy kiejtettem a számon, jövök rá, hogy amúgy ez elég furán hangzott.

Csak hogy érthető legyen, miről beszélek, volt, hogy egy ismerősöm anyukájával kellett pár hónapig heti pár alkalommal buszoznom és sose volt valami szimpatikus, mert volt egy elég fura stílusa és éreztem, hogy ő is utál engem, de mégis mindig idejött bájcsevegni hozzám, mikor összefutottunk a buszmegállóban és a buszon is mellém ült és tovább beszélt velem..Gondolom "kötelességének" érezte, hogy ha a lányával barátnők vagyunk és szoktam járni néha hozzájuk, meg ő is volt nálunk párszor, akkor neki is jóba kell lennie velem...Na és sokszor, mikor kifogytunk a témákból, láttam, hogy tök hülyének néz, hogy meg se szólalok és szinte már ilyen pánikroham szerűség jött rám, mert nem tudtam eldönteni, hogy most, hogy beállt az a "kínos csend", törjem meg a csendet valami béna kérdéssel/megszólalással, vagy én is nézzek ki az ablakon az elkövetkezendő 20 percben, aztán köszönjek el tőle és szálljak le, mintha mi se történt volna?...Végül kb. 10 perc síri csend után random megkérdeztem, hogy amúgy mondta múltkor, hogy ivartalanították a macskájukat, hogy van azóta a cica? Mikor lesz a varratszedés? De szokás szerint ahogy megkérdeztem, egyből el s kezdtem cringelni magamon és bántam, hogy inkább nem maradtam csendben az út hátralévő részében...

Szóval iszonyatosan béna vagyok az ilyen társas szituációkhoz. Ez azt jelenti, hogy autista lennék?