Miért van az, hogy nem szeretek (külföldre) utazni? Lehetséges, hogy szociális fóbiám van vagy csak simán szorongok?

Egyszer voltam Olaszországban a tesómmal és Horvátországban nyaralni a családdal. Alapvetően nagyon ritkán mentünk még belföldre is családi kirándulás formájában, mert magunknak valóak vagyunk, mindig bénázik mindenki és csak a veszekedés van mindig és semmi élményem nem kötődik soha semmihez. De belföldön még csak-csak elvagyok. Viszont azon 2 alkalommal amikor külföldön voltam, szó szerint enyhe gyomorgörcsöm és konstans szorongásom volt végig. Az emberek, a miliő, a nyüzsgés, a furcsa idegen atmoszféra az idegen nyelv és mindet egy nagy nyomasztó masszaként éreztem a vállamon és úgy éreztem, hogy nekem innen szabadulnom kell. Angolul mondjuk nehezen beszélek (B2 vizsga már rég volt) így az már önmagában egy stresszfaktor ami végig nyomasztott arra az esetre amikor meg kellett szólalni. Kaja rendelés előtt 5 percig gyakoroltam magamnak a szöveget. De az emberek is teljesen mások. Egyrészt mert nem anyanyelvűként idegennek érzem magamat másrészt talán érzékeltették is velem, főleg, hogy a ronda külsőmből nem éppen az látszik, hogy én egy jómódú külföldi turista vagyok, hanem csak egy szedett-vetett jöttment valaki. Ausztriába el se mernék utazni, mert németül egy mukkot nem tudok, ott pedig gondolom csak az angolul jól beszélő turistákat veszik emberszámba. Angliában pedig kb. nyomorultnak érezném magamat, hogy a világnyelvet nem beszélve pont angol nyelvterületre merészkedek ki. De az olaszoknak meg a mentalitása nem tetszett. Rohanás, iszonyat tömeg, kábító forróság, élvhajhászás, ordibálás, hatalmas forgalom. És nekem ez mind-mind tök idegen volt így nagyon nem gondolok vissza jó szájízzel a külföldi (de akármilyen) belföldi utazásaimra sem.