Nektek volt ilyen? Hogyan kuzdjem le? Valaki tapasztalat?

Ugyan ebben a helyzetben voltam,de mostmár egyszerűen nem érdekel,ugyan olyan ember vagyok én is mint a többi, nem vagyok kevesebb senkitől,pozitívan nézek mindent vagy is nagyon próbálkozok és sikerül is, soha sem szabad magadat le értékelni ezt mostmár tudom,vannak terveim is, mosolygok mindig kivéve amikor nem :-D

Nagyon jó hogy pár napra el mehettem strandolni a szüleimmel pedig nem akartam mivel ők általában pihentek és kezelésekre jártak szóval 1 nap talólkoztam velük 2x az evésnél, de hát már nem vagyok gyerek szóval magamnak kell alakítanom az életem és szórakoznom nem nekik kell már szórakoztatni, komfortzónámból ki kell mozdulni ez meg történt,végre meg emberesedtem, el kezdtem szemezni lányokkal/nőkkel és nagy meglepetésemre kaptam tőlük a jeleket ami nagyon jó érzés volt,igaz lépni nem mertem még de még megyek strandra ott már biztos fogok lépni ha kapok jelet, miért ne? egyszer élünk csak,lehet hogy most fogom élni a kamasz koromat de az sem érdekel, csak az érdekel hogy jól érezzem magamat, családon kívül nem érdekel senki más már,az élet szép.

Én most ezt a könyvet olvasom [link]

Szerintem jó könyv, ajánlom is neked.

Valamilyen sulid legyen meg, ne csak 8 általános ez fontos!!!

Közben végezz magadon önismeretet ez nagyon fontos!!!

Ne értékeld le magadat, te is egy gyönyörű nő vagy, mozdulj ki, ha lehet a komfortzónádból akár messzebbre is el mehetsz, egyedül is csak vegyél önvédelmi sprayt, fuss, sportolj, sétálj, találj ki terveket.

Sok sikert, tudom hogy képes vagy rá, hajrá :-)

21F

Igazából nem mondom, hogy ez beteges, de nem is egészséges, szerencsére vannak még fokozatok, ez afféle zavar, trauma...

Pszichológus pont erre való, és fontos is lenne most tenni a dologért amíg fiatal vagy, nem valahogy továbbélni és 30 évesen még vergődni, mert tényleg pocsék, minél leőbb annál jobb. Nehéz bemérni mekkora a gond saját magunkon, mert nem tudjuk más bőrében milyen, ez bőven akkora gond hogy szakemberrel kéne dolgozni rajta.

Volt ilyen. Rájöttem, hogy felesleges újba kezdeni, mert ugyanoda jutnék vele. Máshol is sok a hozzam nem illő ember, akivel idiótának nézzük egymást. Hiába kezdek el másik tanulmány, a felénél azt is megutálnám...

Szóval csináld csak meg ezt a szakmát! Kezdj el dolgozni benne, legyen egy kis egzisztenciád, egy kis mozgástered!

Ekkor majd szépen elkezdhetsz foglalkkzni egy olyan képzéssel, ami érdekel. Addigra meg kéne tudnod, hogy mi is a te szenvedélyed!!

A nyafizós részre meg az önfejlesztés a legjobb. Pszichológus is tud iránymutatást adni. De alapvetően ez a te életed, te felelősséged! Neked kell megcsinálnod az életedet! Persze kérhetsz, és kell is a segítség, de nem várhatod másoktól a megoldást.

Szóval tessék elkezdeni kutatni, olvasni! Találd meg, hogy mi a gyógyír a problémáidra. Mert az élet erről szól... mindig problémákat oldunk meg.

Nekem gondolkodásmódot tekintve nagyon tetszik az asszertivitás.

Kommunikációs témában nagyon jó összefoglaló az „első benyomás” című könyv (torrenten is fent van). Illetve én szeretem a testbeszéd témát, fomtosnak tartom. Allan Pease-ék munkássága pl. kiváló