Lányok/nők, férfiasnak tartjátok, ha egy férfi udvarias?

Mindig a nő:

előtt kell lejönni a lépcsőn vagy beszállni a liftbe,

mögött kell felmenni a lépcsőn.

Én így is járok el neveltetésemnél fogva, de van bennem némi értetlenség. Ti., ha már akkora az egyenjogúság, hogy bármelyik nő lehet osztályvezető főorvos, bankigazgató, vájár, katona, maratonfutó, akkor - természetesen a remélt szexuális előnyökön kívül - mi az a jellemzője a nőknek, ami miatt ez az ún. nőkkel szembeni udvariassági gesztus indokolt?

Anonymus.

Semmi. Pont ezt írtam az előbb is. Hogy mint nő, ezeket a fölösleges és idejét múlt udvariassági köröket szükségtelennek tartom.

Az ajtó megtartása és az előre engedés, illetve a hasonló kaliberű dolgok meg nem a nemek közti szereplésről, hanem alap egymás iránti tiszteletről kellene, hogy szóljon. Hiszen másnak az arcára vágni az ajtót nemtől független tahó dolog. De egy nő is miért ne tarthatná meg az ajtót egy férfinak? Attól miért csorbul a nő nőiessége és a férfi büszkesége? Hülyeség.

De általában egyedül szoktam lenni ezzel a véleménnyel.

Szerintem az a szánalmas, ha valaki hülyének néz engem, amiért megtanítottak viselkedni. Mert kedves vagyok minden nővel, és figyelek rájuk. Az, hogy a korosztályom nagyrésze tapló, én meg más vagyok, nem ok arra, hogy szánalmasnak tituláljanak meg lenézzenek.

19/F

“Ti., ha már akkora az egyenjogúság, hogy bármelyik nő lehet osztályvezető főorvos, bankigazgató, vájár, katona, maratonfutó, akkor - természetesen a remélt szexuális előnyökön kívül - mi az a jellemzője a nőknek, ami miatt ez az ún. nőkkel szembeni udvariassági gesztus indokolt?” - Feminista nőként azt gondolom, h semmi. De tényleg. Nem is várom el, hogy ajtót nyissanak nekem, meg előreengedjenek, meg ilyesmi... amit viszont “elvárnék”, az pl. az, hogy segítsen, ha bazi nehéz cuccokat cipelek - nem azért, mert nő vagyok, ennek semmi köze a puncim meglétéhez, hanem egyszerűen csak azért, mert fizikailag gyengébb vagyok, tehát míg én a súlyom 1/4-ét cipelem, egy férfinak ez mondjuk 1/7, miközben a testfelépítése okán is könnyebb neki cipelni ugyanazt a súlyt, mint nekem (és nyilván nem is random vadidegenektől, de pl. baráttól, rokontól, férjtől igen.) És mégegyszer, a sok “addigtartafeminizmusamíg...” - gyógyegér kedvéért; nem azért, mert nő vagyok, hanem mert gyengébb vagyok. Ez kb. olyan, minthogy a férfiak nehezebben bírják a fájdalmat/betegséget; én ezt felfogom, mert tudom, h biológiai tény, ők nem a szülésre lettek “kitalálva”, stb..., ergo nem ugatok, h szedje össze magát és ne kérjen segítséget, hanem segítek.

Elvileg civilizált emberek vagyunk, ma már ezeknek (gyengébb fizikai erő, alacsony fájdalomküszöb, stb...) a társadalomban betöltött szerepünk szempontjából nem kellene, h jelentősége legyen, egyik férfi sem mamutra vadászik a meetingen, szal igenis van ott helye a nőnek. De a hétköznapi életben nem kellene gúnyosan kiröhögni a cipelő/erőlködő nőt, h “nesze ezt akartátot feministák”, mert ez undorító - persze megoldom, ha kell, de vannak dolgok, amikbe felesleges a feminizmusz belekeverni, mert alapjáraton semmi köze hozzá...

Ha ilyen törtènik velem mindig kellemetlenül érzem magam, olyan, mintha úgy gondolná balf sz vagyok és még ilyenekben is segítségre szorulok. Nagyon nem szeretem az ilyeneket!

(32/N)

"Mindig a nő:

előtt kell lejönni a lépcsőn vagy beszállni a liftbe,

mögött kell felmenni a lépcsőn."

Ez tök jól hangzik PÁRKAPCSOLATBAN, de én agyphaszt kapok, mikor mögöttem lihegnek a lépcsőn, mivel kicsik a lábaim, lassabban megyek, mindig félreállok, hogy elengedjem a hosszú lábú férfiakat. Szerintem elég sok udvarias dolog udvariatlan.

Megint mondom, párkapcsolatban ez oké, és az még jobb, ha a párom mindenkivel udvarias, mert akkor nem csak a punciért pózerkedik; de idegenekkel... Mikor egy csapat hatalmas férfi beszorít a liftben a sarokba, akkor nem olvadok el, hogy jaj de udvariasak, inkább beszarok.

Dehogy szánalmas!

Alap dolog(nak kéne lennie) az udvariasságnak, de mindenképpen vonzó.

Ne hallgass a mást mondó hangokra.

19/L