Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mitől utálhatja egy ember a...

Mitől utálhatja egy ember a gyerekeket?

Figyelt kérdés

Nem azt mondom, hogy a késöbbiekben nem akarok gyereket, szerintem ezen még ráérek gondolkozni. Valamiért nem tudom elviselni a gyerekeket. Anyum barátnője kitalálta, hogy nyári munkaképp vigyázhatnék a gyerekére. Az elmúlt 3 évben minden júliusban kukoricázni voltam, de most a gyerekre kell vigyáznom. Nem a pénzzel van a gond, mert a csaj bevállalta, hogy fizet majdnem annyit amennyit a kukoricás (bár ezen is cimcoghatnék), de számomra sokkal leterhelőbb egy 2-3 évesre 5-6 órát vigyázni, mint 8-9 órát kukoricázni. Most a kérdésem nem arról szól, hogy panaszkodjak, hogy a nyaramat egy taknyos kölökkel kell töltenem, hanem, hogy stresszelek tőle. Egyszerűen nem birom a gyerekeket és már stresszelek a jövő héttől, hogy hozzák a gyereket. Azt se tudom, hogy hogyan foglaljam le. Ha meg valami olyan helyen vagyok, próbálom kerülni a gyerekeket.

Szerintetek mitől lehet ez? Mit csináljak, hogy elviseljem őket?


2019. júl. 9. 11:27
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
100%
A kérdező 19-20 év körül lehet. Na most én 30 vagyok de 5-6 éves kor alatti gyerekekkel meg vagyok lőve. Cukik meg minden a kisebbek, de hosszabb távon tuti kikészítenének. Persze az ember a sajátjához másként áll. De alig-felnőttként inkább a korrársaival menne az ember aszalódni a napon, meg ott nincs felelősség se. Ha nagy teher ez neked kérdező, akkor nyugodtan mondj nem-et.
2019. júl. 9. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
84%

Szerintem én pl csak azért “utálom” a kisgyerekeket, mert a társadalom nagy része elvárja, h imádjam őket. Ugye ha meglátsz egy babát, és nem ül ki a földöntúli, meghatott vigyor az arcodra, mindenki érzéketlen, kőszívű tuskónak tart...

Szal a lényeg, hogy nálam nem maguk a gyerekek, hanem a felnőttek tehetnek róla - nem lehet, h nálad is ilyesmi van a háttérben?

Kb. két éve egy közeli barátnőmnek gyereke született, és legnagyobb meglepetésemre tök normális maradt! Szal nem kellett elolvadnom a gyerek fingjától/kakijától/nyálától, nem tukmált napi 50 ugyanolyan fényképet az arcomba a gyerekről stb., és ha nem akartam megfogni, nem kellett! A lényeg, amit mondani akarok, h onnantól, h nem volt kvázi rámerőszakolva a babaimádat, én is máshogy kezdtem hozzáállni; egy idő után megfogtam, olvastam/mondókáztam neki, és ebben a normális, szal nem babafétises környezetben, ahol nem kellett csillogó, fátyolos tekintetű emberektől hallgatnom, h meeeennyire jól áll nekem a gyerek (kinek nem...? xD), stb... teljesen jól elvoltam/vagyok a gyerekkel.

Ezt most csak azért írtam, mert nálam ilyesmi a helyzet - ha akarsz, gondolkozz el ezen, mmint h nem lehet-e, h nálad is inkább a gyerekfétises környezet az “utálat” kiváltó oka.

2019. júl. 9. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
Én sem szeretem őket, de nem is utálom. Nálam olyasmi lehet az oka, hogy gyerekkoromban is jobban szerettem a felnőtteket, mert a többi gyerek leginkább csak bántott, csúfolt.
2019. júl. 10. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!