Mitől utálhatja egy ember a gyerekeket?

Ha nem találod aranyosnak őket és nincs meg benned a babusgató hajlam, akkor érthető, hogy nem igazán tudsz velük mit kezdeni. Nekem szerencsére ezzel sohasem volt problémám.

De hidd el, szerintem még mindig jobb egy 2-3 évesre vigyázni, aki még formálható, "irányítható", mint mondjuk egy 8-9 évesre, akinek már van önálló véleménye, vissza is feleselhet, és ha látja, hogy nem tudod kézben tartani a dolgokat, akkor iszonyú módon a fejedre tud nőni.

Próbáld meg ebből a szempontból nézni a dolgot.

Jó lenne már túllépni ezen az egészen, hogy kérdésbe burkolva szidják egyesek a gyerekeket. Ott van Facebookon a Gyerekmentes övezet nevű csoport, ott éljétek ki magatokat!

Már minden nap jön ide valami szánalom erről nyekeregni, és mutogatni magát, hogy "én nem szeretem a gyerekeket milyen menő vagyok!"

Kicsit unalmasak vagytok már.

Számomra nem is annyira az lenne a gond, hogy nem szeretem a gyerekeket, hanem a felelősség kérdése. Egy gyereket 2 másodpercre sem lehet magára hagyni, mert önmagukra nézve veszélyesek, egy pillanat alatt kerülnek életveszélyes szituációba, és ha megsérül vagy ne adj isten meghal, akkor mehetsz a börtönbe. Ott pedig kibeleznek, mint gonosz gyerekbántalmazót.

Én nem vállalnám, semmi pénzért.

Annyi gyerekimádó van, miért nem inkább egy olyanra bízzák? Nekik élvezet lenne. A gyereknek is jobb, ha olyan vigyáz rá, aki szereti a gyerekeket.

Kérdező hány éves vagy?

Amúgy teljesen megértelek, egy 2-3 éves gyerek teljesen leszívja az embert. Állandóan játszani kell vele és semmi nem köti le 15 percnél tovább, kivéve a kedvenc rajzfilmje. Kezelni kell a hisztijeit is, amire egy tinilány nem képes, nincs hozzá türelme. Emellett még baromi nagy felelősség is.

Én a helyedben váltogatnám, 1 hét kukorica, pár nap gyerek. Te is szívesebben vagy a kortársaiddal. Meg a saját gyerek még hagyján, de más kölykének a hülyeségeit elviseli...

Miért nem adja bölcsibe? Ismerősömé is ott van nyáron is.

Én pl. nem utálom őket, de zavarnak. Úgy mondom, hogy semmivel sem érzem jobban magam, ha kisgyerek van körülöttem.

Más pedig meg van őrülve a kicsikért.

Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk.

A sajátodat majd fogod szeretni, az épp elég! 😊

Nem mindenki való pedagógusnak

Megértelek, a helyedben semmi pénzért nem vállaltam volna.

Gondolkodtam már rajta magam is, mi lehet az oka, hogy vannak, akik élnek-halnak a kicsi gyerekekért, én pedig miért csak a nagyokat bírom. Talán a kicsik kiszámíthatatlansága és az az oka, hogy rájuk folyamatosan figyelni kell. Több ismerősöm van, akik kifejezetten a pici gyerekekért vannak oda, és úgy látom, azért, mert azok még függnek tőlük, mellettük nélkülözhetetlennek érzik magukat. (Aztán, mikor kamaszok lesznek, nehezen dolgozzák fel, hogy a gyerek önálló akar lenni.)