A fiatalok, hogy képesek a középiskola után is még évekig szenvedni az egyetemen? Hogy képesek annyit tanulni? Hogy bírjátok annyira mentálisan?

Amùgy ismerek cègtulajt sőt MLM-st is.

Egyik nali 25 òrakat dolgozik,es nem volt egy nyaralàson 5 ève,kb. a fejlesztői fizum negyedèt se keresik meg,làtàstòl vakulàsig melòznak.

Ismertem màsik startuposat,ott is ezer òra melò nem dùskàltak a penzben ellenben elment csomò idejük a semmire,most elment dolgozni most van èlete.

MLM-sből se làttam mèg aki utazgat,kocsi mindem adott,csak magyduma na az volt.

Az mlm csak pelda volt. Amugy sokan meggazdagodtak belöle.

A peldatol el kellene tudni vonatkoztatni.

Nezzünk pl egy hegesztest. Na ki teljesit többet? Aki hegeszt éjjel nappal es profi, vagy aki összehivott 10 hegesztöt es azt sem tudja mi az hogy hegeszteni?

Ez ìgy van.

Csak arra cèloztam,hogy èn pèldàul sokkal jobban nyugodtabban èlek mint azok a vàllalkozó ismerőseim.

Ùgy mond van èletem,nekik szinte semmi.

Nyàron is buki helyett csak munka munka de közben a fizum negyedèt keresik meg.

Èrdekes ez.

"De ha ülnöm kellene 10 percnél többet, akkor már nyughatatlan vagyok, zsörtölődöm és inkább idegességemben felállok, mert nem bírom tovább. Ez amúgy valami mentális betegség lehet vagy vannak ilyen emberek?"

Túl sok az energiád, sportolnod kell valamit.

Ennyit változott volna a világ, hogy a felsőoktatás már csak a jobb pozíciók eléréséről szól? Nekem életem legjobb évei voltak azok, amiket a felsőoktatásban töltöttem.

Egyrészt akkor azt tanultam, ami érdekelt és ezért sokkal jobban is teljesítettem, mint középiskolában. Jó, volt pár nemszeretem tantárgy/tanár, de nagyságrendekkel kevesebb, mint közoktatásban és a tárgyaim többsége tényleg érdekelt, a tanáraim pedig képesek voltak motiválni, mert nagyon jól tanítottak.

Emellett pedig soha életemben nem volt olyan aktív közösségi életem, mint egyetemen. Tanulni szinte csak a vizsgaidőszakban kellett, a többit végigbuliztuk. Az államvizsga egy átlagos vizsgaidőszakhoz képest nem volt nehéz, nekem legalábbis nem volt az (még azzal együtt sem, hogy kifogtam az egyik tárgyból az egyik leggenyább tanárt és éppcsakhogy átmentem...)

Szerintem közel sem annyira nehéz dolog ez, mint ahogyan ezt az ember elképzeli. Persze, nagyon sok mindentől függ (pl. egyetem, szak, tárgy, oktató, egyéni képességek stb.), de én személy szerint azt érzem, hogy sokkal jobb és sokkal könnyebb egyetemre járni, mint középiskolába. Egyrészt tényleg azt tanulod, ami érdekel és nyilván mindenhol vannak "nemszeretem" tárgyak, mert feleslegesnek tartod, nem érted, nem érdekel, rossz a tanár stb., de ez valahogy nem számít. Elfogadod, hogy ezt is meg kell csinálni és kész, sőt, én általában minden tárgyban találtam valamit, ami érdekelt és tetszett. Szerintem teljesen más az ember hozzáállása, ha tudja, hogy önszántából van ott, saját maga miatt és nem azért, mert tanköteles és kötelező megtanulni, mert csak. Eleve az egész hangulat és a közösség is teljesen más. Nem az van, hogy kötelező jelleggel betuszkolnak egy osztályközösségbe és akkor tessék csak jóban lenni mindenkivel, hanem sokkal több emberrel találkozol, akikkel ki tudsz alakítani kapcsolatokat, ami szerintem egy óriási motivációt és rengeteg segítséget tud adni, hiszen úgymond "sorstársak" vagytok és együtt élitek az egyetem minden jó és rossz pillanatát. Én gimiben azt is utáltam, hogy úgy éreztem magamat, mint valami kísérleti patkány, akit állandóan figyelnek... Legalábbis nálunk a tanárok mindig mindenbe beleszóltak, mindig mindenről tudni akartak, ezzel szemben az egyetemen pedig már felnőttként kezelnek és van egy egészséges távolság oktató és hallgató között. Ugyanakkor a tapasztalataim szerint az oktatók is mind segítőkészek, készségesek és ténylegesen az a céljuk, hogy átadják a tudásukat és mi abból profitáljunk. Gimiben pedig max. mindig minket szidtak, mert mi vagyunk a lusták, a hülyék, a buták stb., fenyegettek, ijesztgettek mindenfélével, hogy így megbuktatlak és úgy megbuktatlak. Valamint nekem az is egy elég motiváló tényező, hogy látom, hogy a tanárok maguk is érdeklődnek a saját területük iránt, ami gimiben nagyon nem így volt.

Ez lehet, hogy nem kapcsolódik szorosan a tanuláshoz, viszont ezek számomra mind megkönnyítik az egyetemi éveimet, ezért szerintem fontosak. Valamint így látszik, hogy azért nem a közoktatásban eltöltött évek alapján kell megítélni a dolgot, mert szerintem ég és föld a kettő... Gimiben mindig azt hallgattuk, hogy majd vért fogunk izzadni, dupla annyit kell tanulni, meg fogunk bukni nem tudom hányszor stb., stb., kb. mintha egy lehetetlen dolog lenne. Ehhez képest én azt mondom, hogy csak rá kell szánni az időt és foglalkozni kell vele, akkor menni is fog. Nem olyan, mint gimiben, hogy pl. bemondja a tanár, hogy hoppá akkor holnap tz-t írunk, hanem már a félév elején megkapod a tematikákat, tudod, hogy miből milyen számonkérésekre és feladatokra számíthatsz, hány vizsgád lesz. Így pedig szerintem könnyebb készülni is és jobban be tudod osztani az idődet. Ha nagyon lazára veszed, nem jársz be, nem jegyzetelsz stb., akkor tényleg lehet izgulni meg rettegni meg kapkodni, de ha odateszed magadat és részt veszel az órákon, folyamatosan készülsz, akkor viszont szerintem ezt a nagy kapkodást és stresszt is le lehet csökkenteni és nem kell kötelező jelleggel meghülyülni a vizsgaidőszakban sem.