Ti nem értitek úgy, hogy általános iskolában és/vagy középiskolában máshogy csináltátok volna a dolgokat? 16/l

*érzitek

Elnézést, elírtam. ><'

Én is...

Anno gondok voltak + alap személyiségem amitől még aszociálisabb voltam. Később szereztem barátnőket ott amikor új osztálytársak jöttek, ők kivittek a kezdődő depressziómból és 3 év alatt kb pozitívvá tettek akaratlanul. Mármint nem volt céljuk, hogy megváltoztassanak. A kissé ápolatlan és folyton egyetlen kapucnis pulcsis lányból sikerült egy emberszerű lényt varázsolniuk.

Azóta meg még többet változtam. Rengeteg mindent bánok. Ránézek régebbi képekre, ismerősökre a facen akikkel semlegesen voltam de vissza se jelölnek. Oh, és nem, nem vagyok facebook függő, csak így ezekről eszembe jutott a múlt, ahogy az is, hogy mi mindent máshogy csinálnék. Bátrabb lennék, többet adnék magamra és még sorolhatnám. Ezzel csak az a probléma, hogy a mostani Énemhez kellett az idő, így nem tudott volna megvalósulni, még akkor sem ha visszautazok a jelen Énemmel az időben és beszélek az akkori önmagammal. Süket fülekre találnia, hiszen nem élt át sok mindent ami a jelenhez vezetett. Ráadásul még a mostani helyzetben is azt vallom, hogy hosszú az út vége mire tényleg meg leszek elégedve önmagammal. A régi hibákról tanulva, bár nem mindig, de legtöbbször, kb mindig próbálom a legjobbat kihozni. De nem mindig megy, az original személyiségemtől nem tudok elszakadni, még akkor sem ha tudom, hogy később azt mondhatom rá, hogy legalább megcsináltam anno. ^^'

Sokat változtam azóta jó irányba. A probléma még mindig az, hogy 2 év telt el általános vége óta, a régi sz*rok még mindig eszembe jutnak, de most nem csak arra gondolok, hogy nagyon asszoc voltam, hanem az abból véletlenül összehozott hülyeségek mint az, hogy belerondítottam egy képbe amikor nem szerepeltem rajta, ezért direkt kiálltam, de még így is oldalról egy picit látható a búslakodó fejem az osztályképen. Vagy amikor első osztályos koromban konkrétan úgy el*asztam a képet ahogy volt, mert mindenki mosolygott beállítottan, én meg szó szerint lefelé húzódó morcos fejet vágtam trehány testtartással mert 30 mp-vel azelőtt bunkózott velem az egyik lány a nagy semmiért. És ezek csak néhány felsoroltak a listáról. :/ Kb minden régebbi dologért ami szégyenérzetet vagy negatív érzelmet okozott, belém vésődött, csak elhalványultak. De ezek is azért, mert vissza se néztem. Ha meglátnék magamról egy régi fotót, vagy más meglátna, esetleg felemlegetnék a kínos dolgokat, akkor ott helyben elásnám magam a régi idióta énem miatt aki direkt semmi rosszat nem tett és igazából senkivel nem bunkózott, csak történtek amik.