Ettől tényleg rossz értelemben számító vagyok? 17/l

Tehát... a helyzet az, hogy az első kettő iskolámban utáltak azért, mert más vagyok, mint ők. Ezt arra értve, hogy nem nagyszájú, flegma,nem bulizós, és szünetekben nem vetem meg az olvasást. A második iskolámban mellesleg egy cigány lány és annak kis csapata jöttek ellenem, mert én voltam a leggyengébb. Miután elmentem onnan a mostani, más lányok életét kezdte megkeseríteni.

Azóta megváltoztam. Mindkét iskolában kaptam átvitt értelemben sebeket, és bogárként próbáltak elnyomni. Azelőtt alap szinten volt amolyan taktikázás.

Nemrég történt az, hogy az egyik osztálytársam megsérült órán. Konkrétan az ami történt, bárkinél előfordulhatott volna. Hát én voltam a "szerencsés", aki ott volt (aki nagyon akarja, ezt privátban kifejtem). A lényeg az, hogy bár nem mondom, minimális közöm volt hozzá, de az olyan lófütyi, hogy semmi. Bárkivel előfordulhatott volna. Osztálytársak mellettem, és az a tanár akinek elmondtam a történteket, szintén mellettem áll. Nem érzek bűntudatot. Empatikus vagyok, ha tényleg én csináltam valamit, lelkiismeret furdalásom van, de most nincs. Csak némi aggodalmam, hogy az azon az órán lévő tanár és a lány megkeserítik az életemet. A tanár tegnap és mai is olyan hülyeségeket és abszurd dolgokat, bunkóságokat vágott a fejemhez aminek a fele sem igaz. Emiatt fogok is szólni az igazgatónak, ha ez így folytatja következő héten. A lány nem jött, de őt ismerve tervei között lesz pokollá tenni az életemet a viselkedésével. Mellesleg, a lány mindig elég látványosan illegeti magát a tanárnak amióta ismerik egymást. Nem titkoltan a kedvence a lány.

Nos... Amikor a baleset megtörtént, nekem zsigerből beugrott, hogy mit kell majd tennem. Jól viselkedek, a szülőm megnevelt, hogy illedelmes legyek, figyeljek a körülöttem lévőkre és adjam meg a tiszteletet. Nem mindig sikerül, én is csak ember vagyok, de nagyrészt nem kell erőlködnöm. Ez viszont, hogy a tanár olyanokat mond amiket, és ahogy valószínűleg a lány fog viselkedni, nincs kedvem megint eltaposva lenni. Lényegében keverem a tényeket az emberismerettel és egy kis továbbgondolás.

Ez nem azt jelenti, hogy bárkinek rosszat akarok, és, hogy úgy kihasználok valakit, hogy hazudok, nekem így jó lesz, másnak, másoknak nem. Amit szeretnék, az az, hogy a tényleges történetet hallják, ne pedig egy elferdített történetet utálattal és önsajnálattal fűszerezve, ahogy azt szokta csinálni. Tehát elmeséltem a tanáromnak, ezt olyan célból, hogy valaki tudja mi történt, akkor amikor történt, nem napokkal később derült égből villámcsapás és szó szó ellen vívva.

Ettől rossz értelmemben véve számító dög vagyok?

Meséltem a padtársamnak, hogy mit gondoltam, mit fognak csinálni és kb mondani a diákok-tanárok, és, hogy én ezek után mit fogok tenni és miért. Erre ő bevágta, hogy ez gusztustalan, és, hogy kihasználom őket. A saját részemet a balesetben elismertem, de szerintem és a teremben lévő oszt. társam szerint sem az én hibám volt. Ezért aztán nem fognak többet rám kenni, mint az előző iskolámban tették, ami életem legnagyobb megszégyenítése volt.

Ti mit gondoltok?