Az öngyilkos ember mire gondolhat az utolsó pillanatban?

Ha az ember eljut odáig, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, az egy súlyosan beszűkült tudatállapot. Nem hiába orvos hatásköre az ilyen emberrel foglalkozni. Nem lehet egy ilyen emberen a logikus, racionális gondolkodást számon kérni. Biztosan gondolt a rokonaira, de nem úgy, hogy velük mi lesz, hanem úgy, hogy nekik is jobb lenne, ha ő nem lenne. Igen, mert az öngyilkosság és a depresszió egy sötét verem, amiben az ember egy önbántó, önostorozó gondolatmenetbe szorul, ahonnan nincs kitörés. Egy olyan súlyos keveréke a kétésgbeesésnek, reménytelenségnek, félelemnek, terrornak, szenvedésnek és fájdalomnak, ami nem jön helyre csak úgy azért, mert valaki felszólítja rá, vagy valaki emlékezteti, hogy hahó, van családod. Ebben az állapotban az ember csak és kizárólag arra gondol, hogy ennek véget kell vetni, ő egy teher, egy kudarc, egy daganat a világ testén. Ha nem kért segítséget, és nem jelezte ezt sehogyan, az is tipikus, és a legsúlyosabb depresszió jele.

Az utolsó pillanatban valószínűleg arra gondolt, hogy mindenkivel jót tesz (nekünk ez hiába illogikus), és hogy ez az egyetlen módja annak, hogy az állapot, amiben van, véget érjen. Ide eljutni nagyon nagy kilátástalanság és szenvedés.

Rengeteg depressziós nem kér segítséget, ez súlyosbítja a helyzetet.

Sajnálom, ami történt, részvétem.