Miért mondja mindenki az ongyilkosokra hogy gyava ember?

nekem is megfordult már a fejemben elég közel is álltam hozzá mégis úgy tartom, hogy gyáva...könnyű megölni magad, egyáltalán nem nehéz, 1 pillanat és vége...

élni sokkal nehezebb, bírni a pofonokat, felállni a padlóról...

gyengeség eldobni az életed, gyengeség az egyszerűbb utat választani...

24F

tök mind1 milyen gyorsan hal meg, a lényeg, hogy az egyszerűbb megoldást választja, megfutamodik az élettől, tehát gyáva...

és itt az '1 pillanat'-ot az élethez képest mérten értettem, tehát nem öregszik meg, hanem X mp/perc/óra szenvedés után vége...

eldobja az életét...

24F

körülményektől is függ.

pár éve volt egy cikk,a fickónál halálos gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak,volt hátra fél éve-8 hónapja.

ebből az utolsó 3 hónap várhatóan a morfiumos pelenkás kórházas téma.

3 hónap alatt rendezte az ügyeit,majd szerzett egy pisztolyt és a háza előtt a kocsijában lelőtte magát.

ez több szempontból is korrekt,mert nem a lakásában csinálta,így nem úgy kell majd a családjának a szobába menni,hogy itt halt meg.

megkímélte a családját a végsőkig leépült félelmetes látványától.

és önmagát a kórházi méltatlanságtól és a szenvedéstől.

egy ilyen embert én nem neveznék gyávának.

Általában nem gyávaságnak, hanem gyengeségnek nevezik, és az is. Mert ahelyett hogy szembenézne a problémáival, inkább szarik a világba és a könnyebb utat választja.

Lehet mondani hogy bátor kiállni a vonat elé...csak abba nem gondol bele, hogy a szétszaggatott tetemét valakinek össze kell kaparni, a családjának azonosítania kell, a gyerekei szülő nélkül nőnek fel, a szülei, akik egy életen át nevelték, a maradék életükben hordozzák majd a terhet hogy meghalt a gyerekük.

Arról nem is beszélve, hogy sok esetben olyan bagatell helyzetek miatt lesznek öngyilkosok amit mindenki más átél, csak nem akad fenn rajta.

Vannak helyzetek, amikor meg tudom érteni hogy valaki öngyilkos lesz, például a fentebb említett betegség téma. De az ilyen "szar az élet" hozzáállás tudatosan kikerülhető lenne szerintem.

Nem mondom, nekem is megfordult már a fejemben, hogy mi lenne ha? Na de mi lenne? Semmi. A családom összetörne, mindenki más meg ugyanúgy élné tovább az életét. Esetleg évente 1x eszébe jutnék az ismerősöknek, szörnyülködnének egyet, aztán menne tovább az életük. Öngyilkossággal csak a saját lehetőségünket vesszük el.

Ezen én is annyit gondolkoztam már!

Volt egy élethelyzetem, amikor elveszítettem mindent, és látszólag nem tudtam megállítani magam a lejtőn. Mindig úgy voltam vele, hogy ha ez vagy az még megtörténik, és oda a becsületem, akkor biztosan öngyilkos leszek, más megoldás nincs. Aztán megtörtént a rettegett dolog, én pedig elkövettem mindent: vettem kötelet, de úgy gondoltam, nem ez a legjobb módszer. Összegyűjtöttem két doboz nyugtatót, bevettem belőle az első fél marékot, de meghánytattam magam. Kisétáltam egy vasúti hídhoz - nem a vonatot vártam, csak a mélybe akartam ugrani, de nem bírtam rászánni magam. Pedig tudtam, hogy azt az életet már sosem nyerhetem vissza, és nem féltem a fájdalomtól se. A döntés megváltoztathatatlansága az, ami megrémített. Mert mi történik, ha leugrok a hídról, és a zuhanás alatti századmásodpercben rájövök, hogy mégsem ezt akarom?

Tudom, hogy nem annak szántad, de egy eszméletlen jót nevettem az utolsó hozzáoszlásán/ történetén.

Ebből a történetből lehetne csinálni egy rövid kisfilmet ami természetesen vígjáték lenne.

Kérdésedre válaszolva azért mondják, hogy gyáva mert a problémákat nem megoldani akarja hanem elmenekülni előle a halálba.