Hogy bírja ki egy életfogytiglanra ítélt ember, hogy ne legyen öngyilkos?

Tegyük fel, hogy 30 évesen tényleges életfogytiglanra ítélnek, azaz feltehetőleg még olyan 30-40 évet a rácsok mögött kell eltöltenem.

30-40 év anélkül, hogy elmehetnék a kedvenc vendéglőmbe, anélkül hogy nézhetném a kedvenc sorozataim, anélkül hogy kimehetnék a természetbe sétálni/túrázni egyet, anélkül hogy elutazhatnék más országokba, hogy sétálhassak a városba, hogy mehessen bulizni a barátaimmal, hogy láthassam a gyerekeim felnőni, láthassam hogy az öcsémből és a barátaimból mi lesz, anélkül hogy megcsókolhatnék egy lányt, anélkül hogy együtt lehetnék vele stb.

Milyen élet ez egyáltalán?

Borzalmas, és most még a börtönön belüli csicskáztatást, verést és szexuális erőszakot nem is vettem számításba.

Szerintem egy halálos ítélet, akár akasztás, akár puskalövés, akár méreginjekció ezerszer humánusabb ennél.

Én ilyen helyzetben biztosan inkább öngyilkos lennék, minthogy 30-40 évig vegetáljak és azt érezzem, hogy mennyi mindenből maradtam ki.

Hogy tudja ezt kibírni bárki ember öngyilkosság nélkül?