Szokták tanácsolni, hogy "azt csináld amit szeretsz"! De mégis hogy a fenébe szeretheti valaki a munkáját?
Informatikusnak tanulok, egyetemre járok és anno azért választottam ezt, mert jól lehet vele keresni. Persze azzal már nem kalkuláltam, hogy nemhogy nem fogok hozzá érteni (7 éve járok egyetemre), de még utálni is fogom. De ha belegondolok, minden mással így lennék. Sőt, odáig is elmegyek, hogy utálom az irodai munkákat, ahol ülni kell egész nap, pörgetni az agyamat (ami leég nap végére), tiszta stressz, feszültség, telefonálás, idegen nyelven beszélni (amit nem tudok, de amúgy is megterhelő), jópofizni a többieknek stb.
Egy szaladgálós, laza pakolgatós munkát tudnék elképzelni magamnak, de egyrészt ilyen nincs, de ha mégis van, akkor nem fizetik meg rendesen. Nem kell gondolkozni, nincs felelősség, laza és talán még kicsit élvezem is.
Ez lennék én, de akkor tekintsük a normális embereket:
Számomra hihetetlen, hogy jogászok, orvosok, mérnökök és menedzserek imádják a munkájukat. Jó utóbbi kettőt talán még el is hiszem. A mérnök lehet, hogy bele van bu**lva a technikai dolgokba, a menedzsernek pedig megvan a rátermettsége, beszélőkéje, hogy ne legyen számára megterhelő emberekkel kommunikálni és pörögni. Na de hogy élvezheti egy olyan ember a munkáját, aki súlyos éveket tanult végig az egyetemen, örökké képeznie kell magát, fejben kell tartania mindent és nem hibázhat (utóbbira példa az orvos)? De eleve az, hogy egész életében bent poshad egy irodában és állandóan pörgetnie kell az agyát meg tudnia kell mindazt tökéletesen elsajátítania és kamatoztatnia, amit addig megtanult... Ezek az emberek hogy nem égnek ki? És nekik miért szórakozás a munkájuk? Tudom komplett személyiség és felfogás meg intelligencia kell hozzá és ezért se értem meg ezt a dolgot. De akkor ezek szerint én vagyok gyenge képességű? Én már akkor rosszul voltam és émelyegtem a fásultságtól meg stressztől amikor egy 4 órás gyakorlatom volt, ahol folyamatosan kellett a gépen dolgozni. El se tudom képzelni, hogy mit fogok szeretni a munkámat, ha valaha diplomás munkakörben fogok dolgozni. Elmagyaráznátok azt, hogy ti mégis miért szeretitek a munkátokat? Vagy ha nem akkor erősítsétek meg az állításomat. (Életkort, nemet és foglalkozást is írjatok)
Köszi.
24 éves Ápolónő vagyok , egy általános sebészeti osztályon dolgozom 2és féléve, imádom a munkám és a kolléganőim.
Tudatosan választottam, kiskoromban sokat voltam korházban egyébb okok miatt, és valahogy mindig is bennem volt a mások megsegitése. A vizsga előtti nap zokogtam hogy milesz ha mégse sikerül , kétsége voltam esve ,hogy én mást nem tudnék csinálni. Ez az elhivatottság mai napig él bennem és a betegek is kérdezik, szereti ezt csinálni? Erre a válaszom hát persze!! A válasz vissza: látszik is a kisugárzásán.
Szerintem mi Ápolók is viszünk annyi felelősséget és terhet mint egy orvos! Mi sem hibázhatunk!
Mondhatni az ápoló az orvos jobb keze. De manapság nagyon lenéznek minket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!