Ha elméletileg úgy éljük az életünket ahogy akarjuk, -és ahogy tudjuk, akkor a gyakorlatban miért magyarázkodunk mégis másoknak?

Nem szoktam magyarázkodni. Nem érdekel mások véleménye. Úgy élem az életemet, ahogy nekem jó.

Mert valójában nem úgy éljük, ahogy akarjuk

Én ezt egyszerű ösztönnek könyveltem el, talán a régi időkből maradhatott meg, amikor a túlélés kulcsa volt, hogy összetartsanak az emberek. Bármit is teszel, tudat alatt szükséged van rá, hogy tudd, elfogadja a "falka" és nem fog kivetni magából. Ahhoz, hogy elfogadja, pontosan értenie kell a te álláspontodat, stratégiádat. Persze lehet, hogy nem így van, én hajlamos vagyok ezt látni bele :)

Mert ennyire nem egyszerű. És ami fő félünk mások véleményétől. Félünk, hogy igazuk lesz. Félünk a bukástól. Sokkal könnyebb játszani a hülyét, magyarázkodni mint a csatamezőn elbukni.

Az magyarázkodik, akinek megfelelési kényszere van és be akar illeszkedni a környezetébe. Én egyik táborba se tartozom, nem is magyarázkodok senkinek, pont nem érdekel, mit gondolnak rólam mások.