Úgy érzem minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, de közben mégis ürességet érzek. Ez mitől lehet?
Tudom, hogy a kérdés most így hülyeségnek hangzik, de valahogy így érzek. Boldog kapcsolatban élek a menyasszonyommal, a házasságunk augusztusban lesz, jelenleg van egy 4 éves kislányunk. Eddig egy egyetemet elvégeztem, valamint elkezdtem egy másik egyetemet is amit 2 év múlva fogok befejezni. Közben dolgozom is, ami miatt sokat utazom külföldre, holnap szintén menni fogok 1 hétre Manchesterbe.
Nem is tudom, hogy mondjam, de mindezek ellenére mégis érzem, mintha valami hiányozna. Valahogy mindennap ugyanúgy telik és úgy érzem ezen is változtatni kéne. Nem tudom, hogy más is van-e vele így, de ha mégis, akkor jó lenne erről beszélgetni.
Nos amit jelenleg csinálok az érdekel, csak annyira hű de jól nem lehet megélni belőle, de mivel érdekelt és kellett hozzá 1. egyetem ahova jártam, ezért végigcsináltam. Közben még rájöttem, hogy mi érdekelne, ezért kezdtem el a 2. második egyetemet.
Olyan 9-10 éves körül lehettem, amikor rendőr szerettem volna lenni, de aztán nagyon hamar letettem róla, mert közben mást is találtam, ami jobban érdekelt.
Amikor kisebb voltam, akkor rajzolni, de úgy 13 éves korom felett inkább már olvasni szerettem.
Akkor most megtennéd, hogy egy rajzos naplót készítesz Manchesterben - amivel otthon mesélni tudsz (kislányod is el lesz ragadtatva:) Vázlatfüzet - kávéház, szünet rajz. Ha nincs otthon, ott is kapsz vékony filcet, vázlatfüzetet később kis uti-akvarell jön hozzá
Nem kell törődni az eredménnyel, csak csinálni- ez művészetterápia. Elég hamar érezni, milyen jó ez.
A rajozkhoz szövegeket írni -ahogy jön
Csak az, amit "itt és most" látható, érzékelhető.
"szerettem rajzolni "-> "olvasni" - ott hiányzik az "írni"
Gyerekkorunkban olyan kreatívak vagyunk, érezzük is szeretjük is, azután fokozatosa elvész ez, ráterhel az emberre az mérhetetlen tanulnivaló- és nem marad idő a kifejezésre. Pedig a "megismerés" és a "kifejezés " összetartozó, együtt jó. Hasonlatos a belégzés és kilégzés folyamatához - ha csak belégzünk, megbetegszünk, akár ha csak tanulunk elveszünk.
Jó utat!
Hasonló helyzetben vagyok, bár még nem járok ennyire elől. Egyetemre járok, ha elvégzem, meglesznek azok a dolgok, amiket akartam. Mégsem érdekel már igazán. Idén elég jó félévet csináltam, 1 napig örültem neki és el is múlt a dolog. Most meg itt a nyár és nem érdekel semmi.
Lehetséges, hogy megcsináltad a kötelező dolgokat (tanulás, munka, család), de mégsem ezek tesznek boldoggá, hanem valami teljesen más?
Ha szeretsz olvasni akkor ezt olvasd el,szerintem a kedvenc könyved lesz!
Csíkszentmihályi Mihály: Flow
Remélem segít😉
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!