Hogyan szerethetném meg önmagam?
28 vagyok és kb. annyira sem becsülöm az életemet, mint egy törött kabátgombot. Gyerekként a családi környezet nem volt épp túl motiváló. Ha beleszerettem volna kezdeni valamibe, akkor vagy olyan "biztatásokat" kaptam hogy "hülye, vagy kevés vagyok hozzá" vagy kigúnyoltak, esetleg rosszabb esetben alaposan felpofoztak.
A folyamatos feltörekvésemet lelki terrorral igyekezték folyamatosan letörni. Ennek az eredménye az lett, hogy soha nem bíztam többé magamban, kudarcot kudarcra halmoztam az életben és most itt vagyok, mint egy testileg-szellemileg leépült, megtört alkoholista és kábszer függő lúzer aki szembeköpné magát amikor megpillantja magát a tükörben és akinek nemcsak az önbizalma, hanem az emberekben lévő bizalma is elveszett, a világot pedig torznak, rossznak és ellenségesnek látja.
Szakember nem segített (idő és pénz kidobás), gyógyszertől csak hülyébb lettem, próbálkoztam ilyen "vallási" meg "spiritiszta" marhaságokkal is. Ezért jutottam el odáig hogy majdnem minden nap seggrészegre iszom magam vagy betépek és csak vegetálok egyik napról a másikra. (Közbe imádkozom hogy vigyen el az ördög minél előbb.)
És csakis azért élek ilyen önpusztító életet, mert egyszerűen képtelen vagyok elfogadni vagy megszeretni magamat.
Ha esetleg létezne mégis valamilyen módszer, akkor mi lenne az, ami az embert kiszakíthatná ebből a posványból?
# 1
Kérdés akkor: Hogyan lehetne olyan jó tapasztalatot szerezni, ami megváltoztatná az ember gondolkodásmódját?
Én pl. elfogadtam magam, mint egy életképtelen negatív f**z, aki nem érdemel semmi jót az élettől (az elmúláson kívül). De ugyanakkor ha lehet, próbálok segíteni azoknak, akik segítséget igényelnek és akiknek lehetőségem van segíteni. (Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán néhány apró kedves, őszinte, biztató szóra olyan embereknél, akik a hozzám hasonló negatív sz@rságban akartak megrekedni, hogy ők még csak véletlenül se kövessék azt, amit én.)
Ezen kívül igyekszem a negatív érzések (pl. gyűlölet) hatókörén kívül helyezkedni. Én nem akarok gyűlölni senkit, még a szüleimet sem, akiktől "mindent" kaptam, csak "szeretet" nem - ez az érzés amúgy ismeretlen számomra a mai napig.
Kedves Kérdező!
Elolvastam a problémát és nekem ezek jutottak eszembe:
- Először is, ha valaki drogozik, alkoholizál az menekül a valóság elöl, menekül önmaga elöl. Az, hogy minden nap megvan az adagod és használod, nemhogy egyhelyben toporognál, 2 lépést teszel hátra a csúfos halálig. Vannak emeberek akik meghalnak és vannak emberek, akik megdöglenek és szenvednek. Te melyiket akarod? Nyilvám hiába mondom ezt egy olyan embernek, aki szarba sem nézi magát, pont leszarja ezt és inkább alkoholizál, drogozik, mert abban a világban jól érzi magát. Hagy tudassam veled, hogy ebben amit csinálsz, benne van egy jó adag önsajnálat! " Emberek drogozok, szar az életem, nem értékelem magam, segítsetek... " . Jó dolog hogy felismered segítségre van szükséged, de ne várj egy olyan tablettára, ami megoldja az egész problémádat egy pillanat alatt és éled az életed. Jó ha tudod, hogy minden változás fájdalommal jár és minden eredmény mögött komoly munka bújik meg. Ha változást akarsz, tedd le a drogot, tedd le az alkoholt, mondd ki hangosan hogy " Ez nekem kell, nincs rád szükségem! " és kezdj el önismereti munkát végezni, nézz szembe önmagaddal, nézz szembe a múltaddal a szüleiddel és tedd őket a megfelelő helyre, ahová valók! Hiánymotivált életet élni nem lehet, mert akkor ez ide vezet. Állandóan pótolni a jó érzést, az egy feneketlen kút, kell újabb és újabb adag, végül rabszolgája leszel az érzéseidnek amit a drog és az alkohol nyújt. Úgy hiszed el vagy veszve? Úgy hiszed nincs elég erőd arra hogy változz? Barátom hagy tudassam veled, hogy több erőd van, mint azt gondolnád, de másra használod. Ki a felelős a az életedért? Ki a felelős a tetteidért? Az szüleid? A haverok akik átbasztak? Feleség? Ki? Ki az, aki állandóan menekül? Mindig van választási lehetőséged, de te a könnyebbnek LÁTSZÓ utat választod, ami pusztulás!
Hogyan szerethetnéd meg önmagad? Tűzz ki magad elé jó célokat, kis apró jó célokat és érd el őket, azzal együtt növekszik az önbizalmad is. A masik dolog, hogy ne hagyd hogy úgy lásd magad, amit a világ gondol rólad. Mert amiket írtál magadról azt a világ mondja rád, beskatujázva, egy kalap alá véve és ami a baj, hogy ezt elfogadtad! A világ soha nem fogja látni a te értékeidet, a vilag el fog ítélni és akár hiszed, akár nem, te egy érték vagy már a létezésed jogán! Az életed érték és van tálentumod amit tudnod kellene használni és művelni. Azt mondom, önelfogadás egyedül nagyon nehéz, a világ óriási. De létezik egy Isten, aki fent ül a Mennyekben és még ilyen állapotban is elfogad és szeret. Ha megismernéd Őt, tudnád rajta keresztül látni magad és minden megváltozna.
Más nem jut az eszembe. Ne add fel, mindig van kiút ;)
Ez a szám nekem sokmindenben segít:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!