Ki találta ki azt a hülyeséget, hogy a megpróbáltatások csak erősebbé tesznek?

Ja? Neked is a társ hiánya a legnagyobb bajod? Nekem még barátaim sincsenek. Nekem nem kellene egy ellenkező nemű társ. Bőven megelégednék egyetlen igaz baráttal, akivel azért nem kell 0/24 egymás nyakán lenni, és nem ködösít el a testi vágy. De mivel olyanon az emberek, amilyenek, így inkább maradok egyedül és eddig még minden pofán vágást sikerült kihevernem, pedig én is kaptam párat és eddig az egész életem arról szól, hogy tudnak az emberek ártani egymásnak. Kezdve a családdal.

De tudod mit? Csak azért se a többi ember fogja meghatározni az életem, hanem én.

Neked amúgy a fejedben van a baj és ezért vagy egyedül is.

Nem azt kell nézni, mi nincs, azzal kell elégedettnek és boldognak lenni, ami van. A pozitív kisugárzás az elégedettség állapotából jön és akkor már lesznek emberek, akik felfigyelnek rád.

Nekem totál működött ez. Csak vissza estem, mert rájöttem, hogy emberileg a sok szr után már diszfunkcionális vagyok egyes területeken, amik súlyosan meggátolják a kapcsolatok kialakulását. De még ezen is lehetne változatni. Azt is tudom, hogyan. Csak nem akarok.

De ha valaki a sötétet akarja kizárólag látni, annak odavághat az ember egy izzó napot is, akkor se fogja látni, mert nem is akarja.

Az emberek meg igen hamar megunják a fajta menthetetlen, energiát elnyelő típusú negatív társaikat. Ezt is tapasztalatból tudom. Szóval ennyi. Tegyél rendet a fejedben. Magadban vagy terapeuta segítségével. Nekem mindegy, én ennél több energiát már biztos nem ölök ebbe a kérdésbe. Nekem nem éri meg.

Sigh... Nem kell kimondani. Érzik, tudat alatt. Amíg csak elnyomod, nem vagy kint a vízből. Úgyhogy ennyi. Vagy változtatsz, vagy így pusztulsz el valamikor.

A döntés a te és csakis a te kezedben van, mindegy mit akarsz bemesélni magadnak. De nyugodtan írj még 80 sort arról, milyen rossz neked. Kit is akarsz meggyőzni? Engem nem tudsz, mivel nem is érdekel.

A fehér lovagoknak meg, akik majd azért akarnak esetleg a torkomnak esni, mert szeeegény kérdezőnek nem simizem a töksi buksiját: engem se pátyolgatott soha senki, mindig ilyen babásmódot kaptam, vagy klisés ál-együttérzést. És tudjátok mit? A kemény szavak segítettek többet. Az által jöttem rá, hogy tényleg én hibáztam és az én fejemben van a baj - megkaptam a kulcsot, hogy tehessek ellene. Más kérdés, hogy miért tartok akkor mégis ott, ahol - de írtam, ez már az én döntésem és nem másé.

Nem társat keresel,hanem megváltót.Nincs ilyen,bocs.

Színleled a pozitivizmust?Tényleg azt hiszed,hogy nem veszik észre? Nem tudom,mennyire rossz a helyzet,de jobb ha keresel egy pszichológust.Vele beszélgethetsz nyíltan,köti a titoktartás.Talán irányt is tud mutatni.