Ki találta ki azt a hülyeséget, hogy a megpróbáltatások csak erősebbé tesznek?

Igazából de. Erősebbé tesz. Csak azért neked is tenned kell és nem csak ülni és picsogni rajta. Először is kell hozzá egy jó adag ember és önismeret. Aztán ha már tudod, és tényleg tudod ki vagy (a jó oldalad és a rosszat, az erősségeid és gyengeségeid, hogy adott dologra hogyan reagálsz és miért épp úgy) akkor jöhet, hogy objektíven atomjaira kapod magad, külső szemszögből megvizsgálod, hol és mit és hogyan rontottál te el, az általad ismert embereket megpróbálod megérteni, miért voltak olyanok, amilyenek.

Aztán a végén rájössz, hogy másoknak is lehet jó oka arra, ha eltávolodnak.

Magam is egy roncs vagyok, ez tény. De most már nem a világ hanem én teszem ezt magammal, teljes szándékkal. A miért most nem lényeg. (Mármint tudnám csúnyábban is mondani, de sztem átmegy a lényeg.) A világ emberei már nem tudnak bántani, mert nem hagyom nekik, tulajdonképp (és ezt mások mondták nekem, csak még nehezen dolgozom fel a valóságtartalmát) valóban erős vagyok, erősebb lettem. Sokkal. De kaptam is ehhez olyan pofonokat, hogy egy hétig egy irányba pörögtem.

Szóval nem hülyeség. De számomra nagyon fura és jobbára fel se tudom fogni, hogy a többi ember miért törik inkább meg és aztán hibáztat mindenkit, ahelyett hogy tanulna mindenből, szüntelen. Mert mindenből lehet.

Részben az biztos, hogy a negatív élmények után az újabb nehézségeket már tapasztaltabban veszi az ember. Te valószínűleg annak ellenére, hogy rossz neked, jobban boldogulsz ezekkel a dolgokkal, mint azok, akiknek jobb és könnyebb az életük vagy helyzetük.

Másrészt ez változás. Megváltoztatnak ezek a rossz érzések, a sok rossz tapasztalat, elmélyítenek érzelmileg és szellemileg. Nem tagadom, hogy ez egy fájdalmas folyamat, azt sem, hogy inkább ugranál busz elé, mert bizony rengeteget veszít az ember önmagából, fokozatosan tűnik el az akarás, a lelkesedés, a kitartás. De ez egy olyan folyamat, ami nem csak rossz irányba változtat. Megváltozik az igényed is, az, hogy ezek után mi tesz boldoggá, mi teszi számodra könnyebbé az életed.

Amellett, hogy időt adsz magadnak visszaerősödni ebből csak annyit tehetsz, hogy ezt szépen kiismered és lassacskán megpróbálod elfogadni, hogy ezek megváltoztattak, már nem vagy és nem is leszel olyan, mint előtte, de lehet egy másik, új éned, aki ezek után a változások után egy új módon tud boldog lenni.

Még ha most nem is tűnik úgy, de én őszintén azt mondom, hogy idővel egy sokkal mélyebb és értékesebb boldogságot tudsz majd így megélni, és bár elcseszett dolog, hogy át kell menned ilyeneken, de a türelem önmagaddal szemben a legeredményezőbb dolog mind közül.