Hogyan álljak a sarkamra?

Szia!

Maximálisan értem a problémád. 32 éves nő vagyok, és még én is csak most jövök bele abba, hogy hogyan kell nem mindent lenyelni és elfogadni.

Az nagyon jó, hogy tudatosítottad magadban, hogy ilyen vagy. Innentől lehet tudatosan küzdeni ellene.

Az ilyen gátlások abból adódnak, hogy az ember attól fél, mit tesznek, mit gondolnak majd mások róla, ha ő nemet mond, nem fogad el valamit, vagy nemtetszését fejezi ki. Elmondom: semmi. Más ezt naponta többször csinálja. Tőled talán nem szokták meg, ezért rendkívülinek fog hatni először, de ez nem azt jelenti, hogy tilos nemet mondani, és kiállni magadért.

Kezdd azzal, hogy tisztázod magadban, mik azok, amik történnek és nemet mondhatnál rájuk (illetve kellene). pl van egy kolléga, aki rendszeresen rád tol valami melót, pedig nem kellene elvállanod, vagy ilyesmi. Készítsd fel arra magad, hogy ha ez legközelebb megtörténik, akkor szépen kedvesen, de határozottan nemet mondasz.

Más szitukra is készülhetsz. Alapvető, hogy csak arra mondj igent a magánéletedben, amihez valóban kedved van, és ne mások elvárása miatt. Ha legközelebb ajánlanak valamit, pl egy mozit, vagy bármi programot, tne automatikusan válaszolj, mert arra mi hajlamosak vagyunk, hiszen a másik boldoggá tétele a cél - legyen az a szempont, hogy valóban kedved van-e hozzá. Várj a válasszal és gondold át, valóban akarod-e.

Szóval ilyen egyszerű dolgokkal lehet kezdeni.

Ha panaszos ügyet intézel valahol, a legjobban az udvariasság oldja a stresszt, a szitutól való viszolygást. Legyél kedves, udvarias, jobban állnak hozzád, nem lesznek taplók és nagy valószínűséggel sikerrel zárul a dolgod.

A legfontosabb tehát az, hogy tudd, hogy semmi nem történik, ha nemet mondasz. Neked is, mint másnak, jogod van hozzá. Ha hirtelen bólintottál valamire, amire nem kellett volna, utólag rájössz, akkor utólag keresd fel az illetőt és mondd vissza a dolgot. Nem baj, ha egyből nem megy szemtől-szembe és kapásból, ha utólag cselekszel, az is cselekvés. Majd legközelebb megy kapásból.

Én is leráztam magamról egy-két béklyót pár éve, amiket jófejségből viseltem. Aztán jól pofán csapott, hogy amúgy mindenki tesz arra, milyen "jófej" vagyok én ezzel a kutya nagy szervilitásommal, és abbahagytam az egészet. Most is ugyanúgy tesz rám mindenki, de legalább több a szabadidőm és nem végzek más helyett értelmetlen feladatokat. Szóval nagyon megéri!

Fogadd el magad úgy ahogy vagy, és értsd meg hogy akkor is jó vagy ha nem azt mondod amit más hallani akar :)

Nálam ez jött be