Normális vagyok, hogy az állatokat jobban sajnálom, mint az embereket?

Magamból kiindulva nem kívánok senkinek se rosszat, pláne nem annak, aki nekem soha az életben egyáltalán nem ártott, de még annak se, aki megérdemelné, viszont!

Valahol ugyanakkor nem csodálom, hogy ezt gondolod! Belegondolok tényleg sok olyan ember van, akiket nem tudnék sajnálni, ettől független nem kívánom nekik azt, hogy rossz legyen, csak sokuknak tényleg nem ártana magukban nézni és nem, csak másokat vájkálni, okolni sok mindenért, meg más életébe belerondítani!

Az állatkínzással kapcsolatban dettó egyetértek! Csak, aki más élőlénynek árt, független attól, hogy állatról, vagy emberről van szó, az nem ember!

Én is így voltam vele egy ideig, amikor sokat csalódtam az emberekben, aztán időről időre változtam, ahogy elfogadtam, hogy milyenek vagyunk.

Most már az ártatlan embereket is sajnálom, a Christchurchi lövöldözés videót megnéztem, akkor a sírógörcs kerülgetett, de nem pont a halál miatt, hanem az értelmetlen gyűlölet miatt.

Majd, ha egyszer (vagy kétszer?) megkerget 3 nagytestű doberman!

Meg este 10-kor békésen mész haza, az egyik kutya kerítésen keresztül hirtelen olyan hangerővel kezd a füledbe ugatni, hogy pár pillanatra megsüketülsz...

Na akkor is ugyanezt írjad.

"Vagy lazán agyonlőnék mindenkit, akik pl kiskutyákat vernek."

Akkor viszont mennél életfogytig a sittre, de erre ugye a magadfajták már nem gondolnak.