Az miért van, hogy az állatokat tudom sajnálni, de az embereket nem?

Valószínűleg valamilyen ártatlanságot, védtelenséget testesítenek meg a szemedben. Lehet, hogy nem volt elég állatközeli élményed, hogy rendesen megutáld őket (büdösek, durvák stb.) - ez könnyen kúrálható. :p Vagy lehet hogy fordítva, élményeid voltak háziállattal, ami emberrel meg nem. Sokan az anyai ösztöneiket vetítik ki a jószágokra.

De amúgy nincs abban semmi ha állatbarát vagy és neked ők tetszenek.

Érdemes esetleg belegondolni, hogy nem-e túl romantikus elképzelésed van az állatokról.

De amúgy nem látok vele semmi problémát, ha törődsz velük.

Én például nagyon utálom az embereket, ez az érzés pedig csak fokozódik, amint tömegközlekedek, bemegyek egy boltba vagy akár gyk-zok.

Jó, nyilván nem mindenkit utálok, aki a környezetembe kerül és így jobban megismerem, közülük azért van, akit bírok szeretni. Mielőtt ez kérdés lenne. ;)

Egyrészt ezért sajnálom jobban az állatokat.

Másrészt: felelős vagy azért, amit megszelíditettél!

Az állatok tőlünk függnek, a vadaknak a környezetszennyezéssel ártunk, a háziállatok függnek a bánásmódunktól. Ha egy háziállat szenved, akkor az ember miatt szenved, az ember tehetne érte, az embertől függ az az élőlény.

Egy kutyus például ha "hajléktalan" lesz, akkor nem tud magától bemenni egy hajléktalanszállóra, nem tud pénzt gyűjteni és abból élelmiszert vásárolni, még több pénzt gyűjteni, abból munkásszállóra menni, onnan meg normális lakásba. Tudom, a hajléktalan embereknek se ilyen egyszerű. ;) DE a kutya/macska nem is tud így segíteni magán, tőlünk függ. Mi szoktattuk a meleg lakáshoz, ahhoz, hogy nem kell vadásznia...

Tehát én is így érzek, mégpedig a fentiek miatt.

Ezzel én is igy vagyok. Sztem azért, mert az állat ki van nekünk szolgáltatva mig az ember maga tehet arról hova jut.

Pl még sosem tudtam hajlektalant sajnálni de ha egy kutya fázik vagy éhes, az teljesen kiborít :-(