Összevesztünk a lakótársammal a melegházasság/örökbefogadás témán. Nem nagyon tudtam már mit mondani az érveire, ti tudnátok?

"Én azt mondom hogy egy gyereknek hogy egészséges legyen mentálisan kell apuka,anyuka,szerető család,minta."

Miért csak akkor vizionáljátok az ideális, szerető családot, amikor a melegekről van szó? Miért nem háborogtok akkor, amikor apu elhagyja a családot. Néha már akkor mielött megszületett volna a gyerek. Be kellene tiltani! A válást is! Sőt azt is, hogy az egyik szülő meghaljon.

Mint az én esetemben. Apám meghalt kisgyerek koromban, anyám és nagyanyám nevelt fel. Hol volt nálam a minta? Aztán mégis rendes ember lett belőlem. Mentálisan is.

(Ez a kérdés már-már gyanús,de lehet képzelődöm...

Mármint mire számítasz,majd hirtelen megtéríted vagy mi? )

Szerintem az egyedüli kérdéses terület tényleg az,hogy hogyan hat a gyerekekre az egész,de ezt nem igazán tudják vizsgálni, amíg nem engedik az örökbefogadást.

Mindenesetre nem hiszem, hogy árvaházban annyival jobb.

"Most nyilván úgy érzi győztesként jött ki a vitából,de ez nem így van,csak nekem fogytak el az érveim."

Pedig ez pont így szokott működni, az "nyer" a vitában, aki olyan érveket tud felhozni, amit a másik nem tud cáfolni. Miért nem merül fel benned hogy elgondolkodj az ő érvein, ha már neked nem maradt több?

Kérdező, kérlek válaszolj!

Minden támadás nélkül. Szerinted miért fogytál ki az ellenérvekből? Talán, mert már csak az ellenérzésed maradt meg.

Illetve gondolj arra, hogy lakótársadnak vajon hogyan esik a véleményed. Valószínűleg úgy érzi, őt magát sem tartod egyenragúnak a többi emberrel, és ez bántja. Próbálj meg belehelyezkedni az ő cipőjébe.

Illetve nagyon sok jó érvet hoztak itt fel a kommentelők, válaszolj nekik. Ha nem bocsátkozol értelmes vitába, esélyed se lesz felkészülni a lakótársaddal való következő beszélgetésre. (Még csak annyit tennék hozzá, hogy nem szégyen, ha megváltozna a véleményed. Tényleg nem ártanak neked a melegek.)

Megkísérelem felhozni, hogy az ember szexualitása nem olyan mint a csimpánzé. Hogy csak szaporodás a funkciója, és csak párzási időszakban, azonkívül meg egymásra se néznek, még utálják is egymást. A mi szexualitásunknak van szerelmi, érzelmi, és értelmi funkciója. Tehát te most aggodalmadat fejezted ki, hogy mi értelme szeretkezni ha nincs belőle gyerek. Például megélni a szerelmet? Egyébként akkor az óvszergyárak is lehúzhatják a rolót, hogy mi heterok is igazságosan járjunk el.

A természetellenességnek némileg ellentmond, hogy a homo és biszexualitás nem ma kezdődött, annyi idős mint a szex és nem csak emberi dolog.

Senki nem szapul, de azt a világot képviseled, ami azt mondja , hogy hibásak, nem normálisak, nem vállalhatják amit éreznek. Mert az nem felel meg a hagyományosnak vagy természetesnek tartott mintának. Nyilvánvaló, hogy nem tetszik nekik ez a nézet. Nem szeretnek megfeleni annak az elvárásnak, hogy ne legyenek önmaguk, és ha szeretnek valakit azt fojtsák el, mert szégyen. Te nem ezt mondod, nem ezt képviseli ez a felfogás, de ettől még okozza. Azt érezteti velük, hogy betegek, nem normálisak, bűnösök.

Egy ponton elment az életük, és érdemes lenne visszafordulniuk: szeretnek valakit, de felejtsék el.

Még egyszer mondom, most róluk van szó, durván kétszáz éve még mindekiről szó volt. Egyébként miért kellene úgy élniük, hogy az másoknak tetsszen? Miért ne úgy ahogy boldogok? Ez egy ilyen világ, megfelelni az úgynevezett követelményeknek, amelyek tökéletesen értelmetlenek és hallatlanok

Kevés lélekben lángol a szerelem, mégis nekünk kell árnyékba bújnunk, nehogy meglássák.