Ha lenne lehetőség x évvel később, ti visszavágnátok annak, aki gyerekkorban az osztályból kiközösített, csúfolt?
Osztálytalálkozó lesz, megy a szervezés, a hangadó kezdte el, aki azzal vívta ki a főszerepet, hogy az osztályt ellenem fordította. Most a csoportban nyilvánosan írja, hogy majd elnézést akar kérni. Ti elmennétek a találkozóra, vagy visszaírnátok neki, hogy nem bocsájtotok meg, bár értékelitek az igyekezetét, csak ez édes kevés, mert amit tett, az számomra megbocsájthatatlan, és nem akarom, hogy feloldozást kapjon. Mindezt úgy, hogy mindenki lássa az üzenetet, vagy privátban írnátok esetleg neki, vagy hagyjam figyelmen kívül?
Ezzel a húzással ő most egyrészről feloldozást akar tőlem, mások szemében ő lett a jó, a megbánó, ő a szervező, és közben megint nyilvánosan megalázott.
Az osztályból ezek után igazából senkire se vagyok kíváncsi, hiszen senki nem állt akkor mellettem sőt, ő ugyanúgy bűnösök. A találkozóra nem megyek el, szóval nagyon nincs tétje a dolognak. Az én lelki megnyugvásom a tét, illetve az, hogy vajon leesik nekik, hogy mit tettek egy emberrel ha írok bármit is? Szerintetek ha írnék, menni fog-e a pletyka és rosszul jönnék-e ki belőle, vágjak oda keményen, vagy mit tennétek ilyen esetben?
A válaszokat előre is köszönöm!
válasza:Nem.
Ha nyíltan visszavágnék, azzal csak aláírnám, hogy olyan felnőtt lett belőlem, aki még ennyi év után sem tudott túllépni a gyerekkori sérelmein, és akkor lennék csak igazán szánalmas.
Ez persze nem jelenti azt, hogy puszipajtás lennék a bűnösökkel. Ha én találkozok ma egy régi "alázómmal" és látom, hogy mára megváltozott és igyekszik barátságos lenni, akkor hajlandó vagyok barátságosan, de felszínesen elcsevegni vele. De semmi több.
Ha pedig olyan típussal futok össze, akiről tudom, hogy kábé ugyanazon az értelmi szinten ragadt meg a gimi óta, őt csak simán próbálom elkerülni és minden téren levegőnek nézni.
válasza:Engem is csúfoltak általánosban, meg gimiben is. Általánosban többen is, gimiben meg igazából csak egy ember volt, aki nagyon gyűlölt valamiért és állandóan azon igyekezett, hogy a többieket is ellenem fordítsa. A poén, hogy ő még azóta is gyűlöl (mondjuk én is őt), olyannyira, hogy évekkel az érettségi után meglátott az utcán és hangosan elkezdett óbégatni a társaságnak, akivel volt, hogy "Jajjj, ott van az a hülye qrva a volt osztályból, há hogy níz mán ki", meg elkezdte ordibálva (hogy én is jól halljam) ecsetelgetni az iskolai "cikis dolgaimat", amiknek a fele nem is úgy történt, ahogy elmesélte, hanem ő találta ki xD
Nálunk még nem esett szó osztálytalálkozóról, de ha lenne valamikor a jövőben és engem is meg akarnának hívni, nemes egyszerűséggel nem reagálnék semmit. Ha esetleg valaki megkérdezné, miért nem reagálok/miért nem mentem el, annyit válaszolnék, hogy akire kíváncsi vagyok a volt osztályból, azzal tartom a kapcsolatot, ők ezek szerint sajnos nem tartoznak közéjük.
Kedves 11. hozzászóló, sajnos igazad van szerintem is.
Idézlek: "Ha nyíltan visszavágnék, azzal csak aláírnám, hogy olyan felnőtt lett belőlem, aki még ennyi év után sem tudott túllépni a gyerekkori sérelmein, és akkor lennék csak igazán szánalmas."--- Az a durva, hogy ez azt gondolom, nem kéne, hogy szánalom lenne, de biztos vagyok benne, hogy ezt gondolnák. Miért lenne szánalom az, hogy valakik módoszeresen bántanak, és ez bizony fájt és most is ugyanúgy, csak az ember eltemeti és továbblép, de attól még egy életem van, és a sok értékes gyerekkom éveit tönkretették? Ehhez nem lett volna joga/joguk.
(Elnézést, néha egyesszámban, néha többesszámban beszélek, mert egy hangadó volt, 2 híve és az összes többi, aki mellé állt, mert félt tőle, a nézők).
Pszichológus szakvélemények, illetve saját történeteiket elmesélt emberek történezeiből sajnos azt kell leszűrnöm, nincs olyan ember, akit ne viselt volna meg durván, illetve ne hordozná egy életen át a sebeket. Nyilván a kiközösítésnél, csúfolásnál is vannak fokozatok, kit mennyire készítettek ki.
Az óriási gond azt gondolom a szülőknél és a pedagógusoknál és a rendszerben van. Itt te mész el másik iskolába (sajnos én nem mehettem volna, pedig vélhetően az véget vetett volna a szenvedésnek), azt olvastam, hogy Angilában pl. ha tudod bizonyítani, akkor őt csapják ki. Hát itt még nem tartunk, de szerencsére egyre nagyobb hangot adnak ennek a problémának, nagyon helyesen!
Szerintem ezen nincs mit szégyelni.
A delikvens xx év után nyíltan a többi osztálytársam előtt közös csetes csoportban "elnézést" akar majd kérni, mindezt olyan ügyesen, hogy újrakezdete valójában a megalázást.
Ezért az egész kérdés, hogy erre visszavágjak-e, mert azért ezt felnőttként újra eltűrni... Azt gondolom, retorzió szükséges!
válasza:Engem is évekig zaklattak az iskolában, és bár továbbléptem, de az emberben ez kitörölhetetlen nyomot hagy, sosem fogom elfelejteni hogy állandó félelemben, szorongva töltöttem minden tanítási napot gyermekként, és ez az ember egész személyiségére kihatással van, depressziós lettem és még sorolhatnám, bár nálam a családi háttér sem volt ideális.
Engem ha megkeresne valaki az osztálytalálkozó miatt, akkor valószínűleg valami kifogással visszautasítanám udvarias hangnemben, mondjuk nekem senki sem ismerősöm a közösségi oldalon. Én sosem voltam bosszúálló típus, de nincs az a pénz amiért elmennék, nem lennék képes úgy cseverészni velük mintha mi sem történt volna. Nem is gondolok rájuk szinte soha, kivéve ha valahol előkerül ez a témakör. Ha tanácsként elfogadod, szerintem a lelkednek is azzal teszel a legjobbat ha nem rágódsz a múlton, feldolgozod akár segítséggel is, és lezárod ezt magadban.
Nem tudom más hogy van ezzel, de én ezáltal még inkább szívemen viselem a hasonló bullying-ban érintett gyerekek sorsát.
válasza: válasza:Én is iskolai gúnyolódás áldozata vagyok. Sose ártottam senkinek, a vörös hajam miatt állandóan gúnyt űztek belőlem, megaláztak, de nem csak az osztályból, hanem szinte minden hangadó más osztályokból is, mindenki gúnyosan nevetett rajtam. Volt, hogy emiatt 5-6-an egyszerre megpróbáltak megverni is, mert más vagyok, mint ők. Még a hittanórás pap is kinevetett, a helyettes tesitanárról nem is beszélve. Olyan lelki sérüléseket szedtem össze, hogy kihatással voltak a további életemre: egy félénk, elnyomható felnőtt lettem, aki tönkretette a saját életét a félelemből hozott döntései miatt.
A helyedben én sem mennék el az osztálytalálkozóra, és ahogy az előző hozzászóló írta éreztetném velük, hogy itt túl nagy kárt okoztak, hogy ennyivel elintézzék. Írd meg, hogy értékeled a bocsánatkérési szándékot, de még ennyi idő után se tudtad feldolgozni a sérelmeket és ezt csak akkor értenék meg, ha átmentek volna azon, amiken te.
Köszi a válaszokat! Sokat segítettetek!
Sajnálom, hogy ennyi ember (és még hányan) érintettek a témábam. :(
Én már megfogalmaztam a választ, de csak a tali előtt fogom elküldeni. Ahogy ismerem 1-2 oszt. társamat, annyira kis ostobák, hogy gyerekesen fognak reagálni (pl. ilyet, hogy na, xy, látod, hogy elbántál vele, ejnye de gonosz vagy! :D, jaj de elszégyelltem most magam! :D Még mindig nem tette túl magát rajta? De gáz! :D) ilyen válaszokra számítok. Persze majd meglátjuk. Viszont eljutottam arra a szintre, hogy meg kell nézni, ki az, aki mondja, mert ha már nem tartom semmire, semmilyen szinten nem érdekel a véleménye.
A gáz inkább az hogy, hogy ezek anyukák... De a sors lehet visszavág, szembe találkozhatnak még olyan gyerekkel, mint amilyenek ők voltak, na akkor majd főhet a fejük és lesülhet a bőr a képükről. Őszinte leszek: megérdemelnék.
válasza:Jodzonom a velemenyed de nagyon nem ertunk egyet.
Eretlenul gondolkozol, ha szted ez hiszti, vagy bruhuhu. Ebbol is latszik, hogy nem vagy különb, mint ok. Beszelgess el egy pszichologussal errol, nen is gondolnad, milyen lelki serulest tud okozni egy gyereknek a kikozosites. Eletreszolot, csak mondom. Ne hogy azt hidd, hogy ezzel kelek, ezzel fekszem, nem. Normalis eletet elek, es eszembe se jut, de most igen, mert volt apropoja. Ha teged megsert, megvant ugy,hogy sose bantottak teged, o neg ugy kel fel, hogy belerugok... Szted az normalis? Ilyen alapon neki megyek mindenkinek az utcan, mert olyan kedvem van, es ha rinyalni mersz, beszolok, hogy mit hisztizel?!
Ha szted az hiba, hogy fogszabalyozom volt, akkor bocs, de nincs miert magamba szallni. Viszont Lehetett volna fel labam es 2 fejem, akkor is egy kozosseg reszehez tartoztam. A gyerekek gonoszak, eleg hogy kicsit mas legyel, maris rad szallnak. Amihez egyebkent kozuk nincs, amig nem bantod oket.
Semmi nem jogosit fel erre a viselkedesre!
Szoval egy szo mint szaz, ha ez szted semmiseg, akkor fogalmad sincs mirol van szo!
A tetteknek legyen mar kovetkemezmenye!
válasza:18. Mi az, hogy mennyivel lenne előrébb, ha nem szivatták volna szét a suliban? Mondjuk annyival, hogy nem szorongott volna, nem lett volna önbizalomhiányos, nem gyomorideggel ment volna be reggelente a suliba, stb?
Hogy lehet ekkora gyökér dolgot kérdezni? :D
Másrészt látszik, hogy te gyerekeket max. képen láttál eddig...Képzeld el, nem csak azokat találják meg az ilyen nagypofájú kis köcsögök, akikben valami nagy hiba van. És nem is csak kisgyerekekre jellemző ez a kiközösítgetés. Én érettségi után szakmát tanultam, szóval az osztálytársaim is 18+ évesek voltak, de volt 25 éves osztálytársunk is. A lényeg, hogy volt egy csaj, aki tök normális volt, csak annyi "hibája" volt, hogy szegény nem volt túl szép, meg ilyen sötétebb típus volt, szinte koromfekete volt a haja, a szőrzete, a karján is sötétebb volt pl. a szőr, meg nyilván nem volt állandóan frissen szedve a szemöldöke, bajsza, stb. és volt, hogy ha nagyon közel voltál hozzá, látszottak a fél mm-es fekete bajusz-szőrei. De nekem amúgy fel se tűnt, amíg a többiek nem mondták...Na és vajon ki volt az az egy ember, akivel soha senki nem akart együtt dolgozni, aki mellé soha nem ült senki, ill. akiről egyből ment a pletyizés, ahogy kitette a lábát a teremből?
Meg ha szerinted mindig a kiközösített tehet róla, hogy szemétkednek vele, mivel magyarázod azt, hogy engem 4 évig úgy rühelltek az osztálytársaim gimiben, hogy ha valaki hozzámért, fujjogva elrohantak kb., míg utána amikor továbbtanultam, mindenhol voltak haverjaim, meg úgy általánosságban mindenkivel viszonylag jól kijöttem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!