Egyre többen vagyunk, de egyre magányosabbak; egyre több a szórakozási lehetőség, de mégis egyre többen unatkoznak?

sokat gondolkodtam ezen én is. Régebben jobban volt társaság, az emberek összejártak (manapság már talán ünnepekkor is kevésbé járnak össze), a művelődési házakban is volt élet.

Most, hogy annyi a szórakozási lehetőség, mindenhonnan az információ áramlik, de ugyanakkor messzebbre is lehet kommunikálni a net segítségével, egyre inkább nem keresik egymást az emberek...

Régen, amikor a vezetékes telefon percdíjai drágábbak voltak, sokkal jobb kapcsolat volt az emberek közt és azon hívták egymást, vagy papír alapon leveleztek.

Én mondjuk azt látom, hogy az emberek régen is elvoltak egyedül meg ma is megtalálják a társaságot.

Csak régen nem írtuk ki az első 5 perc után Facebokra meg "instára" hogy mennyire de nagyon unatkozunk hanem feltaláltuk magunkat.

Vagy lehet sokan az csinálják mint amire én is hajlamos vagyok. Annyi tennivalóm, ötletem lenne, mégsem kezdek bele egyikbe sem csak telnek a napok a semmire. Vagy sok ismerősöm "unatkozik" mégsem lehet őket atombombával sem kirobbantani a komfort zónájukból. Semmi nem tudja őket feldobni, hiszen ki sem próbálnak semmit.

"Vagy sok ismerősöm "unatkozik" mégsem lehet őket atombombával sem kirobbantani a komfort zónájukból. Semmi nem tudja őket feldobni, hiszen ki sem próbálnak semmit."

Valahogy így, pont a lustaságban látom a lényeget. Az emberek régebben sem szerettek kimozdulni a komfortzónájukból jobban. Csak jobban rákényszerültek, mivel pl. otthon kevesebb lehetőség volt a szórakozásra, kikapcsolódásra, mint manapság. Ha nem akartak becsavarodni a plafonbámulástól, egymás társaságát keresték. Ma van tévé, internet, az emberi lustaság meg nem változott.