Szerintetek milyen egy jó illetve egy rossz tanár?

Egy jó tanár motivál, megtanít tanulni. A rossz tanár lenyomja a gyereket, és követelőzik.

Sokféle tanárt ismertem, de olyat amilyen a középiskolás matektanárom volt soha. Idős ember volt, nyugdíj közeli, madárcsontú. Nem kifejezetten stílusos, de az a gyerek akit ő megbuktatott volna, az nem született meg. Erősen nonkomformista tanítást alkalmazott, nem alkalmazkodott a csengőhöz, a szabályokhoz amikről azt feltételezte feleslegesek. Nem előadást tartott de nem is foglalkozást. Beszélgettünk, a tananyagról, és bármi másról. Nem kellett vigyázban állni, jelenteni, öt perccel később jött be, és öt perccel előbb fejezte be az órát. Imádtam az órájára járni. Laza volt, mégis kötelességtudó, és tetszett, hogy partnerként kezel minket. A lúzereket is, a strébereket is, a csirkefogókat is. (Ezt nem rosszmájúságból mondom, csak kategorizálok.) Sosem kérdezte, hogy milyen volt a korábbi matekeredményünk, azt mondta az nem igazán érdekli. Az érdekli, hogy felkeltse a figyelmünket. Két évig tanított minket, és érdekes módon leérettségiztünk jóra. És nem féltünk a matek érettségitől.

Míg volt egy történelem tanárunk akit én szintén kedveltem, szerettem az óráit, de nem tudom elfelejteni, hogy szöges ellentéte volt. Tekintélyelvű, követelményelvű. Korábbi jegyek alapján is kategorizált, de különösen a nála elért eredmények alapján. Gyakorlatilag kegyrendszert tartott fenn, miszerint aki teljesít annak segít tanórán kívül is, azzal hajlandó foglalkozni órán is többet, azt honorálja, de ebből is kieshet egyszerűen. Akit viszont lustának, hanyagnak minősített, azt szivatta, gyakorlatilag verbálisan megalázta, nyilvánosan. Mármint előttünk. A rosszjegyek után mindenkit leminősített, látszott ki szúrja a szemét és ki nem. Természetesen az óraja is ilyen stílusú volt, vigyázz állás, jelentés, ha akarja akkor zártkörű hivatalos foglalkozás, vagy előadás, de ő a főnök nekünk pedig kuss a nevünk. Dolgunk van. Nem csinált túl nagy lelkesedést, inkább félelmet az érettségitől, és ez azon is meglátszott.

Például ez a különbség, nem mondanám, hogy egyik rosszabb mint a másik, de az egyik többet ér el mint a másik. Az erőszak nem módszer, a motivációt pedig letörni az hallatlan.

Az egyik kedvenc tanáromat azért szerettem, mert nagyon jól magyarázott. Kémia tanár volt amúgy és úgy magyarázta az anyagot, ahogy ő is rájött anno iskolás korában, hogy lehet könnyen megjegyezni. Szóval nála inkább gondolkodni tanultunk meg és még a kevésbé tehetséges tanulók is értették legalább az alapokat, míg a régi kémia tanárnál magolni kellett egy csomót és az osztály minimum fele bukásra állt nála.

Oh és emellett a régi kémiatanárral rohadt lassan haladtunk, mert volt pár ember az osztályban, akik leszarták az egészet, az órákat is végigaludták vagy végigpofázták, de a tanárt hibáztatták azért, mert semmit se tudnak, ő meg volt, hogy ötödjére íratta meg velük egy röpdoga javítóját, ugyanazokkal a számadatokkal meg minden, mert még addigra is 1-est írtak belőle és közölte, hogy nála mindenkinek írnia kell minimum egy 2-est...Még amikor az osztály nagy része a kisujjából is rázta ki az adott anyagrészt, akkor is ugyanazokat a feladatokat kellett gyakorolni már vagy 3. hete, mert az a pár gyökér megint 1-est írt belőle :D Vele nem is tudtuk végigvenni normálisan az összes anyagot és év vége felé jutott eszébe, hogy ja amúgy qrvára le vagyunk maradva és ilyen power pointos kiselőadásokat csinált az utolsó pár leckéből és levetítette nekünk, meg kinyomtatta a jegyzetét és azt osztotta ki, hogy legalább "le legyen adva" és csókolom....

A másik kémia tanárnál ezzel szemben 1 javítót lehetett írni, ha az is 1-es lett, így jártál, és nem csak jól, de gyorsan is magyarázott, jóval év vége előtt befejeztük az egész éves tananyagot és maradt egy csomó időnk gyakorolni.

Egy másik kedvenc tanáromat azért szerettem, mert volt egy jellegzetes stílusa, gyakran voltak ilyen poénos, szarkasztikus megjegyzései. Meg sokszor elkalandozott órán, mert eszébe jutott valami sztori a tananyagról, ami amúgy sokkal érdekesebb volt és arról beszélt az óra felében xD De amúgy érdekesmód mindig sikerült behoznia a lemaradásait, szóval év végére végigvettünk mindent, amit kellett. Bár őt szerintem rajtam kívül senki se szerette, mert mindig megsértődtek a "beszólásain".

És volt egy tanár, akit rühelltem, vele amúgy pont fordítva voltam, mint az előzővel, szóval ezt a tanárt mindenki szerette, csak én nem :D Bár erre rátett egy lapáttal az is, hogy engem valamiért nagyon utált és a többiek állították, hogy semmi baja velem és csak beképzelem, pedig nem. Az anyagot amúgy jól előadta, csak sokszor nekiállt utána politizálni meg ilyen etikai kérdéseket feszegetni, amivel nem is lett volna baj, csakhogy szerinte egyedül neki lehetett igaza, ha valaki mondta neki, hogy nem feltétlenül ért vele egyet egy témában, leállt hisztizni. Egyszer szó esett pl. a cigányságról és mondta pár osztálytársam, hogy okés, hogy a magyarok hibája is valamilyen szinten, hogy nem tudnak beilleszkedni a társadalomba (ahogy a tanár mondta), de hogy vágjunk hozzájuk jó pofát és hogy ne legyünk előítéletesek, ha úgy viselkednek, ahogy? És mondták páran, hogy pl. ilyen cigányokkal teli helyen laknak és rendszeresen lopkodják a kertükből a cigányok a zöldséget, gyümölcsöt, a biciklit nem lehet kint hagyni a kerítéssel elkerített udvaron, mert bemásznak érte, stb....Erre a tanár reakciója az volt, hogy le lett ordibálva a fejük és megkapták, ill. az egész osztály úgy en bloc, hogy mi magyarok rosszabbak vagyunk, mint a cigányok, szegényeket sajnálni és segíteni kéne :D Mellesleg ő nem tartotta magát magyarnak, mert kb. minden héten elmondta, hogy neki amúgy a dédnagyszülei németek voltak, szóval rá nem érvényes ez, amikor a magyarokat szidja...Szerintem ha már neki áll politizálni meg észt osztani órán, számoljon azzal, hogy a diákoknak lehet más a véleménye. Illetve voltak még ilyen fura dolgai, pl. évente 2x rendeztek az iskolában véradást és aki elment vért adni, annak nem kellett órákra bemennie és a véradás után haza is mehetett. Na és ennek a tanárnak ez is b4szta a csőrét, hogy mi az, hogy kihagynak egy napot, be kéne szüntetni ezt a véradást, mert semmi értelme nincs, stb...De ugyanígy hisztizett azon is, amikor 12.-ben a fél osztály elment nyílt napra az egyetemre, mert hogy ez mi, hogy most 35 helyett csak 17 ember ült előtte a teremben, így nem lehet órát tartani, ezt a nyílt napot is be kéne szüntetni..:D

De ennek ellenére valamiért mégis szerették a legtöbben, amit a mai napig nem értek.

Szóval összességében szerintem egy jó tanár be tudja osztani normálisan az idejét és tud mérlegelni, mikor érdemes még újra átvenni egy adott anyagot (és szerintem ezen esetek közé nem tartozik az, amikor mindenki érti, miről van szó, csak az a 3 ember nem, akik mikor épp nincs "jobb dolguk", mint iskolába jönni, akkor is végigalusszák meg végigtelefonozzák az órát). Emellett ha a tananyaghoz nem szorosan kapcsolódó dolgokról támad kedve beszélgetni, amihez esetleg a diákok is hozzászólhatnak, hallgassa meg a véleményüket és ne kezdjen veszekedni velük, szidni őket, ha nem ugyanazt gondolják, mint ő. Vagy ha csak a frusztráltságát akarja kibeszélni magából és amúgy nem kíváncsi más véleményére, menjen pszichológushoz vagy oldja meg máshogy, csak ne a diákjainak papoljon, hogy miért csak az ő véleménye a jó.

A jó tanár az, aki nem ledarálja az anyagot, hanem megérteti a diákokkal, motiválja őket a tárgy iránt érzett szenvedéllyel. Nem tesz különbséget a diákok közt, neki mindegyik egy gyerek. Egyéni szimpátiát nem mutatja ki... Vagy akár a legígéretesebb diákjaival a legszigorúbb... Nem túl engedékeny, de nem is tépi le a tanulók fejét. Vigyen színt az oktatásba, legyen jó humora, de ne menjen át az óra egy stand up előadásba... Legyen igazságos, és a diák sikerének tudjon örülni...

Igen volt ilyen tanárom. Irodalmat és nyelvtant tanított, az órái pörgősek voltak, nem kivételezett, jókat nevettünk, közben pedig oktatott minket, és utat mutatott... Mindenki szerette :) Amikor az osztály nem készült egy dolgozatra és sok embernek lett 1-es vagy 2-es, úgyanúgy fájt neki, mint nekünk... Ha valaki ostobaságot csinált, akkor elmondta neki türelmesen, hogy ez így nem mehet tovább... Amikor valakinek sikere volt, ő is örült neki. Voltak beszólásai, amik ütősek voltak. A következő magyartanárom a példa a rossz tanárra :( Kivételezett, ha valaki nem volt neki szimpatikus azt mindig szivatta, megalázta. Olyan dolgokért ordibált velünk, amit más tanár elengedett volna... Elfelejtette, hogy mi gyerekek vagyunk. És tudom, ez nem jogosít fel arra, hogy rosszul viselkedjünk, na de tényleg szinte a semmiért ordított. Ha kifújtam az orrom, rámszólt, hogy ne órán... NEM TUD TŐLE OKTATNI... Na igen, ennyi lenne.