Szerintetek miért van rossz lelkiállapotban a legtöbb tanár? Ez a gyengeség jele lenne? Ti mit tapasztaltok?

Nem vagyok tanár, de szerintem ezek miatt:

-nincs megfizetve a munkájuk(gondolj bele, a jövő generációját ők nevelik, ehhez képest lócitrom a fizetésük)

-nincs megbecsülve a munkájuk, nem egy esetben tiszteletlenül bánnak velük(extrém példa: tanár verés és ölés, hétköznapi példa: ha a gyerek rosszul tanul, a tanárt szidják, holott lehet, hogy a csemetében van a baj, vagy a "kedves" szülőben, mert nem tanította meg tanulni a gyerekét. Igen, azt is kell. Nem hiába kell 1 - 2 osztályos korban és olykor még később is együtt tanulni a szülőnek a gyerekkel, ekkor alakul ki a tanulás szokása, ekkor lehet vele megszerettetni a tanulást, hogy később már magától üljön le és csinálja a leckét, anélkül, hogy mondani vagy könyörögni kelljen neki.)

- a gyerekek nemtörődömsége. Sajnos a többséget nagyon nem érdekli mit magyaráz a tanár. Képzeld el, amikor szívedet lelkedet beleadva magyarázod a leckét és az osztályban mégis fásult, unott arcokat látsz...elég kiábrándító tud lenni.

- a mindig -negatívan- változó tanterv, az oktatásügy káosza, hogy oda nem illő és hozzá nem értő emberek mondják meg hogyan taníts, mit taníts, mi legyen a tantervben, stb...

- hogy ugyanezek az emberek figyelembe sem veszik a tanárok véleményét, meglátásait, szavait.

-a tanárok is túlterheltek. Túl sok gyerek jut egyetlen tanárra, így a tanárnak nincs elég ideje, ereje, figyelme a gyerekekre. Gondolj bele: egy átlagos tanár kb. 100 diák nevét kell megjegyezze. 100 diákot kéne ugyanúgy, ugyanolyan jól oktatnia, mintha csak pl. 30-at kellene.

Szerinted miért van az, hogy Japánban csak 6 gyerek jut 1 tanítóra (azt hiszem az általánosban, de ebben nem vagyok biztos, régen olvastam)

Szerintem ezért és még ki tudja milyen okok miatt fásultak és depisek a tanárok.

Először is nem szabad általánosítani, mert attól mert neked sok ilyen ismerősöd van, attól még ezt így nem lehet kijelenteni. Tanár vagyok, ügyfélszolgálaton is dolgoztam előtte évekig.

Emberekkel foglalkozni nem egyszerű. Elsősorban ezzel meg is válaszoltam a kérdésed röviden. Vannak emberek, akik abból indulnak ki, hogy én direkt rosszat akarok nekik vagy a gyereküknek és így konfliktushelyzet alakul ki. Ugye ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, nem mindenkivel szemben lehet alkalmazni észérveket. Kulturális és morális nihil létezik, igen. Igen nagyfokú. Igazából minden attól függ, hogy pl. a hivatásod/munkád mellett van-e család, hobbi, tehát olyan dolog, ami örömet okoz. Ez kell a kiegyensúlyozottsághoz. Most hirtelen ennyi, majd ha lesz válasz, még megosztom gondolataimat.