Mit eredményez az embernél az, ha sokszor/mindig azt kell csinálnia, amit nem akar? (Többi lent. )

És miért nem tesz ez ellen?

Nehogy már egy (majdnem) felnőtt ember képtelen legyen önálló döntéseket hozni és kiállni magáért. És ha a párja nem akar sütit sütni, de ő süt, akkor mi van? Szakítani fognak?

Na az azért nagyon nem mindegy, hogy most gyerekről vagy felnőttről van-e szó.

De egy felnőtt nehogy már ne vállaljon fel egy minimális konfliktust, mert épp nincs kedve elmenni valahova vagy mert sütit akar sütni. Ha meg komolyabb vita van egy sütésből(!), ott a kedves partnerrel sincs rendben valami. De az adott emberrel sem, mert az nem normális, hogy valaki ennyire mulya legyen és ilyen szinten ne álljon mi magáért. Igenis muszáj néha konfliktusba kerülni, nem lehet mindig mindent tudomásul venni.

Nálam van olyan, amikor nincs kedvem valamihez, de erőt veszek magamon, és megteszem, utólag mindig jó, hogy felülkerekedtem a test lustaságán.

Ha tényleg nem akar rendezvényre menni, akkor nem megy el. Ha tényleg nem akar beszélni azzal az emberrel, azzal nem beszél. Ha tényleg sütit akar enni, akkor sütit fog enni. Nem akarja eléggé. Ez olyan, mint a fogorvos, az egyes emberek kerülik, és várnak, de már a foga igencsak nem a szájába való, az istenért se menne el kihúzatni. Majd elkezd fájni, egy ideig fájdalomcsillapítókkal szivatja magát, egy ideig, de néhány nap, hét múlva az belefárad, és elmegy fogorvoshoz, mert elege van az egészből.

Majd neked is eleged lesz ebből, ne várd meg a robbanást, még döntsd el mennyire akarsz sütit enni.