Vannak itt szuperérzékeny emberek?

76%-os: Hűha, valahol elbeszélünk egymás mellett.

A hiperérzékenység nem azt jelenti hogy "szeret egyedül lenni".

[link]

Kezdetnek ezt olvasd el (átlag olvasási tempóval kb 4 perc).

Idézem egerek agyával foglalkozó ismerősömet:"Baromi sok mindent nem értünk még".

Szóval leszögezem hogy nem úgy állok ebben a vitában mint akinél egy minden irányból kikezdhetetlen igazság van. Vannak ismeretlen területek az agy struktúrája, funkcióbeli megoszlása, és végső soron a tudatos-nem tudatos folyamatok összehangolt működése terén.

De azt fontos szem előtt tartani hogy ez is csak egy szerv, amit sejtek építenek fel, a sejtek egyedi működése pedig jól megismerhető, mérhető. Végső soron le lehet bontani egy összetett struktúrát egyszerűbben megérthető elemeire, ilyen például egy bizonyos típusú neuron, pl purkinje-sejtek, vagy piramis sejtek, ilyen-olyan interneuronok.

És ezeknek a normatívtól eltérő működését aztán lehet összefüggésbe hozni eltérő viselkedésmintákkal is.

Gondold el: Ha egy mondjuk hallókérgi neuron többször annyi ingerületet kap, mert az idegrendszer hierarchiájában az alsóbb szinteken nem történik egy szűrés, akkor annak többszörös munkát kell végeznie hogy feldolgozza az adott ingereket, válaszparancsot küldjön tovább más neuronoknak, és azok pedig további parancsokast küldjenek a célszerveknek.

Az pedig hogy a magány rosszat teszs az emberrel önmagában igaz. De ez nem azt jelenti hogy akkor ennek nem lehet biológiai, örökletes háttere, hisz egy csomó dolgot ismerünk ami rosszat tesz a testi-lelki egészségünknek, mégis örökletes háttere van. Az epilepszia egyáltalán nem egészséges, súlyos esetben bele is lehet halni, mégis az agy örökletes működési hibájából fakadó kóros állapot.

Attól, hogy valaki szuperérzékeny, még nem jobb, vagy rosszabb mint egy kevésbé érzékeny. Ahogy egy kék szemű sem jobb vagy rosszabb, a barna szeműnél.Mint ahogy az alacsony sem a magasnál.

Ez egy tualjdonság, ennek is megvannak a jo oldalai, előnyei is.