Vannak itt szuperérzékeny emberek?

A könyvet nem olvastam, de a fogalmat ismerem.

-emberi kapcsolatok: Eléggé szegényesek. Nagyon szűk a baráti köröm, velük is csak ritkán találkozom, DE ami fontos, hogy azokkal akik valóban a barátaim nagyon mély barátságaim vannak.

Kevés, de minőségi, szerintem így már elégedett is lehetnék.

-szociális élet: Itt viszont már vannak olyan problémák, amikkel nem vagyok kibékülve, mert erősen befolyásolják a mindennapokban az előrejutásomat.

Az egyetemi szaktársaim jelentős részét nem bírom, nem akarok közeledni feléjük, szó szerint lefárasztanak.

A lakótársakkal való együttélés pillanatnyilag pont tűrhető, mert 2 csöndesebb srác mellett lakok, de volt már olyan akitől lekapartam a falat.

Tömegközlekedés kínszenvedés, de nem kiküszöbölhető.

-Párkapcsolat: Ez nem csak a hiperérzékenységemre vezethető vissza, van egyéb félredrótozásom is fejben, de az beszédes hogy 4 év alatt 7X mentünk szét és jöttünk össze. Innen tudom hogy egymáshoz illünk, mert ilyen hozzám illően lökött lány nincs még egy a világon.

Már stabil 2 hónapja nincs is vitánk, mert már kb kitapogattuk a sok tucat verbális összebalhézás után hogy ki hogyan működik, mi az amibe ne lépjünk bele.

Nehéz velem, ennyit tudok magamról mondani.

Részletekre kérdezz rá ha érdekel.

Szerintem ha rákeresel a szuperérzékenységre, kb minden introvertált ember magára fog ismerni.

Én is magamra ismertem, de nem biztos hogy én vagyok a véglet, a legszuperérzékenyebb. Azért leírom mi van velem. :D

Hát, szociális életem nem nagyon van, de nem is érdekel. Vannak barátnőim (igazából egy, és hosszú éveket töltöttünk együtt, így ismerjük a másikat), vele viszont szivesen elvagyok. De ott is a kevesebb néha több. Hamar elegem van, akkor is ha szeretem őt.

Nyugodt alvás? Pff. (ha rám fújnak ki ugrok az ágyból) Nyugodt ébrenlét? Pff.(egy séta közben is eszembe jut hogy mi lehet az a fekete lyuk és mit csinál, aztán a következő gondolatom hogy halálos beteg vagyok, no para) :D Kb így váltakozik. De ez nem általánosítható, hogy hú te milyen érzékeny vagy... :OO Elmondom neked rühellem a romantikus filmeket. Nem azért mert bőgnék rajtuk, sztem gyomorforgatóak, hiába vagyok nő. :D

A párkapcsolatom rendben van, sokat sírok (a semmin, nem párom érdeme), semmi rosszat, furát nem bírok ki a szájából bőgés nélkül. :D De szeretem, odaadó vagyok, kedves, és mindenben támasza. Mindig mindent 5 oldalról vizsgálok meg, és mindig mindenben kétségem van. Egy nagyon bonyolult ember vagyok összességében. :D Aki hamar magára vesz dolgokat, mások szerint már mániákusan szeret sírni, imádom a természetet, embereket annál kevésbé, és egy nap gondolok annyi mindenre mint mások egy hónap alatt szerintem. Páromnak 3 órán keresztül meséltem tegnap mi történt velem aznap (amúgy csak otthon ültem a tévé előtt és mégis volt mit).

Lehet hogy hülyeség volt végig amit írtam de már akkor elküldöm. :D

Alapvetően nem lenne rossz a gondolatmeneted utolsó, csak az a baj, hogy a neurológia kihúzza az érveid alól a talajt.

Igenis van veleszületett különbség két ember pszichéjében, bizonyos dolgokra való fogékonyságában, vagy épp gyengeségében.

Nyilvánvaló mindenkinek hogy valaki halál könnyen tartja a testsúlyát étkezéstől függetlenül, valaki meg ránéz egy zsömlére és felszedett 2 kilót.

Valaki baromi könnyen tud minimális gyakorlással spárgába lemenni, mert eleve hajlékonyabb, valakinek háromszor annyi nyújtás kell.

Ez mind genetika, és érdekes módon ezt mindenki elfogadja.

Akkor az már miért olyan hajmeresztő állítás, hogy bizony vannak örökletes tényezői is egy ember érzékenységének, és annak, hogy hogyan is értékeli az agya a beáramló információkat?

Számomra ez egy sokkal organikusabb, természetesebb felfogása az emberi világnak, mint az a demagóg sztori hogy mindenki pontosan ugyanazokkal a "beállításokkal" születik, akárcsak egy futószalagról legördülő autó, és onnantól kezdve csak a környezet és az egyéni akarat szab meg mindent.

A fenét.

Az agy egy elég bonyolult dolog. Ez eddig stimt. És minél bonyolultabb egy dolog, annál több ponton romolhat el, vagy történhet benne változás, bövelve a variációk számát.

Tehát ha történetesen mondjuk egy bizonyos agyterület, vagy neuron csoport túlműködik vagy éppen alulműködik, az bizony viselkedésbeli, az idegi irányítás egészére kiható, akaratlagos és akaratlan funkciók változásához vezethet.

Remélem az én érvelésem már akceptálható.