Miért nem akar segíteni senki a hajléktalanokon?

A szocmunkások igenis segítenek nekik, de sok dolog az adott ember hozzáállásán is múlik, mert hiába is akar a szocmunkás valamit, ha az az adott személy semmit sem tesz érte.

Az tényleg gáz, hogy sok dolgot a kormány leszabályozott, az átlagemberek meg nem tudom:

talán volt már negatív tapasztalatuk sokaknak, megszívták, amikor segítettek valakin, így már sokan emiatt ódzkodnak segíteni másoknak.

Vannak esetek, amikor még megállítható egy hajléktalan a lecsúszásról, még az elején, amikor van benne energia, tettvágy a változtatáshoz, ilyenkor szerintem is lehetne számukra adni esélyt több munkáltatónak. De amikor már elindul a lejtőn, akkor inkább először orvosi, pszichológiai segítség lenne szükség számukra.

Csak egy példa: Saját apám.

Alkoholista volt, nem dolgozott 15-20 éven keresztül. Anyám tartotta el. Ha ő nincs, akkor ment volna a nagyszüleimen élősködni.Simán ki kellett volna semmizni és kidobni az utcára. Ehelyett nőhettünk fel lelki terrorban.

Amúgy voltam segíteni hajléktalan ellátón. Meleg ételt főztünk nekik, saját pénzből készítettük. Alapból a többség totál részegen jött oda. A másik részük mindenkit hibáztatott Hitlerig visszamenőleg a helyzetéért. Nem tudom sajnálni őket.

Vagy építőiparban dolgozom. Hát ott vannak agyatlanok. Akár biztonsági őrök, akár segédmunkások. De legalább dolgoznak...már ha lehet annak nevezni, hogy igyekeznek 10 órán keresztül kerülni a munkát. De ismerek sokakat akik túlórákat bevállalnak, beteg gyerekük miatt dolgoznak. Vagy például a kisebbségiek között is egyre elterjedtebb, hogy kitanulnak szakmát, mert azt látják, hogy meg lehet élni belőle.

Ezek után vicces, hogy kilépek ebből a környezetből, és rögtön az építkezés előtt odajön valaki, hogy adjak neki pénzt...hát húzzon el dolgozni.