Van itt olyan, aki szorgalmas volt, de az iskola megutáltatta vele a tanulást?

Az általánost és a gimit is vegigtanultam. Igyekeztem mindig mindenből a maximumot kihozni magamból. Csak úgy mint az egyetem első két évében, viszont az a két év rendesen taccsra tett. Állandóan kutatni kellett, mindennek külön utána nézni, sok tárgyból nem volt jegyzet, a tanterv teli volt felesleges egymásraepulesekkel, így mindenre nagyon oda kellett figyelni. Ez mind rengeteg stresszt halmozott fel bennem. Az utolsó egy év már könnyebb, itt már nincsen nagy hajtás, csak itt meg utolért a csalódottság az oktatás tekintetében. Rajottem, hogy nagyon sok minden amit tanultam az haszontalan, felesleges, és nagyrésze soha nem fog kelleni, ráadásul pont azokra a tárgyakra nincsen nagy hangsúly, amik tényleges, használható tudást adnának. Ezek mellett rajottem, hogy hiába a jeles, kitűnő átlag, sokmindenbol az alapokat sem tudom, mivel elvesztek a tömérdek részletben. Emellett holott több irány érdekel, jopar olyan tárgyat is túl kellett éljek, amik nagyon távol altak tőlem, sok tölteléktargy stb. A tanárok nem akarnak tanítani, mivel az egyetemi fizetés nevetséges, és az iparban sokszorosat keresik, így nem vesznek komolyan minket, így aztán sok szaktarsam sem veszi komolyan a tanárokat, és ezt az egész cirkuszt ami folyik. Utolsó előtti felevemben vagyok, már csak néhány tárgy kellene meg a szakdolgozat, de ismét rengeteget kellene kutatni, alapoktól megtanulni dolgokat, mivel az egyetemen atadott tudás kevés és haszontalan volt. Az elmúlt időben viszont egyre inkább a szabadidős tevekenysegeimmel foglalkozok...amikre fél évtizede időm/erőm sem volt.

Volt valaki hasonló helyzetben? Nektek hogyan alakultak a dolgok? De az alap kérdésre visszatérve: ez mennyire gyakori eset, hogy az iskola egy szorgalmas, iskolát szerető emberrel megutáltatja az egészet?