Szerintetek hány éves korban derül ki, hogy valaki vagány és menő lesz-e, vagy sem?

Ez a gyereket körülvevő emberektől függ. Ha valakit folyton dicsérnek, semmi rosszat nem mondanak róla akkor megnő az önbizalma,egója és könnyebben be tud illeszkedni. A csendesebb gyerekekkel meg pont az ellenkezőjét csinálják. Kevés/semmi dicséret, mindig a hibát keresik abban amit csinál.

Vannak kivételek is természetesen. Például én. Elég sok dicséretet kaptam másoktól és mégis egy csendes srác lett belőlem mire suliba kerültem.

Akár már az óvodában...

Nálunk én is lúzernek számítottam (aztán rajtam is maradt egész gimnáziumig), mert egyedül szerettem játszani, csendben. Azok a lányok, akik fiúkkal játszottak, menőnek számítottak, és nem is álltak szóba velem vagy a hozzám hasonlókkal.

Nyilván ez még más, mint ami az iskolában zajlik, de sajnos már a 4-5 éves gyerekek is kiközösítik egymást...

Nálam ez már óvodában eldőlt, hogy nyomi leszek.

Óvodában mindig engem tartottak a legcsúnyábbnak és nem is akart velem senki játszani. A fiúk közül senki nem akart velem csókolózni soha, mert undorodtak tőlem.

Általános suliba, alsóba belém senki nem volt szerelmes, soha nem udvaroltak nekem.

Felsőbe is a nyomik közé tartoztam. Nem volt barátom, nem is kedveltek a fiúk.

Most gimibe járok, most sem jobb a helyzet. Én vagyok az, akinek soha nem volt még barátja, nem is csókolóztam még soha, nem ittam.

Ez sztem úgyis marad.