Miért vagyok egyedül motiválatlan? Miért nem indulok már el se, ha nem tudom megosztani az élményeimet?
Olyan fázisban vagyok, hogy össze kéne szedni magam, önfegyelemmel felerősíteni magam,de általában nem megy. Így új barátok után se nézhetek, jelenleg meg akik fontosak nekem, elhagytak.
Milyen gondolat menettel érhetem el, hogy ne törjön le mikor jól érzem magam, ám csak én vagyok az élményben, így elszomorodom végül.
Vagy mi ez a hülyeség részemről?
Hogy kéne kitartanom, ha először erőfeszítéseket kéne tennem, hogy jobb legyek,de közben nincs "jutalmam"
26N
Én is így vagyok ezzel. Egy darabig tudok örülni a sikereknek vagy szembe tudok nézni a nehézségekkel egyedül is, de ha hosszú távon egyedül kell ezt csinálnom, akkor magamba roskadok és nagyon rossz.
Amit megpróbáltam tenni, az az önjutalmazás, minden apró sikerélmény után. Pl. ez nekem az olvasás, egy finom étel, séta a jó levegőn. Bármi, ami számodra kellemes, csak állj meg és dicsérd meg magad, néha ez is kell. Főként akkor, ha nincs senki, akivel megoszthatnád. Rossz élmények esetében persze nehezebb, de ne zárkózz be, legyél nyitott az újra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!