Mitől lesz valaki érett, felelősségteljes felnőtt? Mik a legfontosabb dolgok? Nálatok hogy zajlott le ez a folyamat, amikor megtanultatok önállósodni?

Amikor mindent (a legtöbb dolgot) meg tudnoldani önállóan. Mondjuk kiesik az ágy lába, vagy új sötétítőt kell felszerelni az ablakra, tudod-e, mit kell venni, mit kell szerelni? Egyáltalán érzed-e, hogy ezt neked szabad? Az a baj az együttéléssel, amibe sok fiatal belekényszerül, hogy nagyon sok minden “nem szabad”...(ok nélkül sokszor, csak mert a szülőnek nem tetszik. Kevés a szülő, aki engedi, hogy mondjuk te hozz helyre valamit a ház körül, kevés beleszólással.)

Főzés, adóbevallás, ünnepek számon tartása, de még fontosabb a szexualitás nyílt felvállalása, a munka-hobbi-karrier-saját pénzügyek, megtakarírtások, befektetések kézben tartása....ez megint egy deprimáló tétel, mert néha a legjobb jó szándék ellenére sincs elég pénz a teljes függetlenségre...(itt elsősorban a lakhatás díja, ami agyoncsapja)

Ha a pénz rendben lenne (haha, sok sikert), akkor lehetne magasabb célokra törni, társadalmi szerepvállalás, gyereket nem mondom mert NEM arra kellene asszociálnod, azt mindenki ismeri, az államnak kell a rabszolga...a társadalmi szereppel kezdd, azaz hogy ki is vagy te, mit képviselsz, miért állsz ki. A magyar politikai helyzet miatt megintcsak sok sikert...

Elnézést, hogy ilyen keserű ez a poszt, de én marhára nem érzem magam felnőttnek, a fentiek miatt - úgy érzem, Magyarország nem partner abban, hogy felnőtteket neveljen. A normális munka, kereset, lakhatás/különköltözés, szabad vállalkozás, önművelés, társadalmi szerep annyi módon van megfojtva a pz állam kapszisága miatt, hogy mindenről lenyalja még az alapvető működés költségét is...és csodálkozik, hogy még az emigrálás is jobb annak, aki valaki akar lenni, nem csak gyerek.

- Vállalja a felelősséget a döntéseiért. A rosszakért is.

- Legyen egy célja, egy jövőképe. Tegyen is azért, hogy elérje azt.

- Felelősen élje az életét, például ne pusztítsa, mérgezze önmagát és a környezetét.

- Figyeljen másokra, akik még (esetleg már) nem tudnak magukra eléggé figyelni. Segítse őket.

Nálam ezek nagyjából 30 körül értek be, persze a változás folyamatos. Van, aki soha nem lesz felelősségteljes felnőtt, és van olyan, aki már szinte tinédzserként az.