Ti hová teszitek magatokban az "egyszer meg fogok halni" című gondolatot?
Sokan fel sem tudják ezt fogni fiatalon, avagy szájhősködnek, hogy nem érdekli őket, meg, hogy ez az élet rendje, meg, hogy hú de soká lesz az még stb...
Azután amikor hirtelen elveszítik egy-két velük egykorú közeli és fiatal ismerőseiket minden előjel nélkül, akkor kezdik csak kapisgálni, hogy ez velük is előfordulhat bármikor.
Engem akkor döbbent le amikor kimegyek -pl halottak napján- a temetőbe, és látom a sírokon az évszámokat, hogy milyen sokan vannak, akik alig éltek tízen-húszon évet.
Régen előttem lebegett folyton. Amikor depressziós voltam.
Most sehova; úgy nem lehet vidám életet élni, hogy ezen járatom az agyam. Igen, tény és való, meg fogok majd halni, remélem minél később, de a jelent minek mérgezzem azzal, hogy ezen elmélkedek, amikor helyette megélhetem a szép pillanatokat is?
A halálon nemigen gondolkozom, inkább az öregedés gondolata az, ami megrémiszt.
Amikor belegondolok, hogy nemrég még a gimi padjait koptattam, most meg már küszöbön a 30. szülinapom. Hova tűnt az elmúlt 10 év?
Sokszor belegondolok, elképzelem magam öregen, amikor már mindenem fáj, ráncos és csúnya leszek, hogy akkor majd bármit megadnék érte, hogy újból képes legyek futni, edzeni, egészséges legyek, hogy milyen jó lenne újra fiatalnak lenni...
Szerintem én nagyon vissza fogom majd sírni a fiatalságom éveit, ezért is rossz annyira belegondolni,hogy milyen gyorsan megy az idő. Bárcsak megállíthatnám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!