Mit tegyek, ha semmi sem tud meghatni?

19 éves fiú vagyok és hát... szerintem nekem nincs lelkem. Az érzelmek nekem mintha valami kiegészítő lenne egy játékhoz, amit nem vásároltam meg. Konkrétan elfogyott belőlem az összes érzelem, semmi nem hat már meg. Depressziósnak nem mondanám magamat,de már a saját halálom sem tud meghatni, pedig már háromszor hajtottak rajtam végre életmentő műtétet, mert annyira elhanyagoltam magam. Semmit sem változtattam. 110 kg vagyok, szétfolyok annyira kövér, hiába vagyok 190 cm mellé. Heti kétszer fürdök max, mert nem akarok több vizet pazarolni magamra. Elfogadtam, hogy sose lesz barátnőm és hogy a 40-et sem élem meg. Minden nap könnyezve kelek fel, hogy miért nem haltam meg csöndben, fájdalommentesen az álmomban, naponta 10-15-ször említem meg valakinek, hogy meg akarok halni. Folyamatosan öngyilkos gondolataim vannak, mindig csak önsajnáltatom magam. Nem tudok kimozdulni a saját konfortzónámból, nem tudom magam rávenni hogy sportoljak. Nem is fogok, mert eddig ha belekezdtem, 1 hét után feladtam, akaraterőm 0. Egyetemista vagyok, minden szabadidőmet elveszi a mérnökinformatika szak. Kollégista vagyok, hétfőtől csütörtökig nincs egy perc nyugalmam sem, semmi magányos percem és hétvégére mint a mosott ürülék, olyan vagyok. Itthon pedig egy teljesen mérgező családban élek, szerintem kevés rosszabb otthoni élet van mint a 0-24 hadi állapot. Dolgozni nem tudok elmenni mert mint írtam semmi időm és energiám nincs rá, nagyon overkill lenne. Havi keresetem jelenleg 27000 forint ösztöndíjból. Barátaim nagyon nincsenek, sosem voltak, mindig magányos farkas voltam, vagy bántalmazás középpontja. Nem tudok felállni magamért, már egyszerűen "bevettem a lekakilom tablettát" és csak vagyok. Mit tehetnék, hogy picit megváltozzak?